Mini csirke bazsalikomos papayapürével

Ma estére már a sonka szó a legkisebb lelkesedést sem képes ébreszteni bennem. Rokonról rokonra járva mi mással is kínálnák a megfáradt locsolkodót, mint egy kis sonkás szendviccsel. Sonka tormával, sonka mustárral, sonka tojással, sonka csemege uborkával, sonka sonkával...

Nem meglepő, hogy otthon elmaradt a sonka főzés édes élménye, egy jó nagy darabot kaptunk a Sára anyjától, az pont elég lesz a húsvét hangulathoz. Viszont még soha életemben nem volt szerencsém megízlelni a papaya ízét. Úgy hozta a sors, hogy a szemem elé került egy szép, nem kényszer érett darab. Persze nem volt nehéz a szemem elé kerülnie, hiszen egy-egy darab nagyobb, mint egy kiló. Alig vártam, hogy belenézek a belsejébe, megillatozzam és megkóstoljam. Hát, a látvány elég érdekes volt. Úgy nézett ki, mintha egy rakás óriásszemű kaviárral lett volna megtöltve. Állagra mint a sárgadinnye. Íz tekintetében nem tudom elmagyarázni, de tény, hogy hasonlítani semmihez sem tudom. Inkább szokatlan volt, mint fura ez az íz. Azt hiszem, hogy hozzá kell szokni ahhoz, hogy gyümölcsként élvezni lehessen.

Első lépésként - csak, hogy szokjuk az ízét :-) - megettük a felét. A második lépésben a megmaradt fél darab felét lepépesítettem. Facsartam bele lime-ot és apróra vágott thai bazsalikomot tettem hozzá. A megérzésem azt mondta egy kis vaddohány méz igazán dobna rajta egyet, na meg egy kis fehér bors is. És így is lett. Tök jó dolog egy elégedett pasi, de az ilyen többnyire nem tart sokáig, mint ahogy nálam sem tartott. Van egy jó mártásom, de hova kenjem, mit mártogassak bele, mire öntsem?

Már egy ideje várt a sorára a hűtöben egy mini csirke, ami Sára egyik kedvence. Véleményem szerint nem egy félidős csirkéről beszélünk, mivel igen feszes a húsa. Mindössze 40 deka, de mégis formára kifejlett példányra hasonlít. Ezért nem bébi, inkább mini. A combjai rövidek és tömzsik. Nem egy nyurga-gyurka. A lényeg, hogy sütés után egy szaftos nem zsíros csirkét kapunk.
A belsejét megsóztam borsoztam és beletettem fél citromot. A sütőben szép pirosra sütöttem. A sütés félidőjében pedig mellédobtam egy másik tálban egy kevés, fehér balzsamecettel elkevert sárgarépát és tarlórépát. Nyami. Már többször említettem, hogy az ecet jó ízt ad neki, de semennyire sem lesz savanykás, hiszen kipárolog és csak az aromát hagyja maga után. Ez Sára fejlesztése alapján épült be a konyhánkba.

Tadaammm, és tálalás!
Hogy jó lett-e? Tessék kipróbálni és elmesélni. Ha nincs papaya, hát mangóval.

Hozzávalók
mini csirke
érett papaya
citrom
fehérbors
méz
lime
bazsalikom
sárgarépa, tarlórépa
fehér balzsamecet