Azon töprengek, hogy most simizzem a fejemet, vagy fejbekoppintsam magamat. Egyre többször fordul elő, hogy reggel korán felkelek és nekiállok valami ebédet rittyenteni a dolgozóba. Ezzel még semmi baj sincs. A kérdés, hogy ezt mind magunkért teszem, vagy mély együttérzésem késztet arra, hogy drága kollégáimnak is vigyek belőle. Netán az vezérel, hogy a Műkedvelő imidzsét építem a munkahelyen? Esetleg a nehezen kedvelhető természetemet gondolom ezzel a gesztussal vonzóbbá tenni?
Magamat ismerve egyik sem és mind egyben, amolyan hedonista módon. Leginkább persze az motivál, hogy ne kelljen az irodai menza kritikán aluli kínálatára szorulnunk. Hihetetlen, hogy a legegyszerűbb főtt rizst is szarul csinálják, a többi meg egyszerűen ehetetlen. Persze az ár nincs arányban a minőséggel, mondanom sem kell.
Van egy jó kis teakonyha az emeletünkön, ahol lehet melegíteni és leülni enni. Ahogy látom, sokan ezt a módot választják a már említett menza választék helyett. Nem mondom, hogy nem keltek feltünést a csupa rendhagyó kajával, amiket a kollégáknak prezentálok. Jobb esetben csak a látvány bizarr, rosszabb verzió, amikor az illat is. Egy jó kis halszószos vietnámi étel igencsak facsarhatja azok orrát, akik nem ismerik ezeket az ízeket és szagokat. Azt hiszem ez esetben nyugodtan használhatjuk a szag szót. Na, az tuti, hogy ezzel a kirívósággal nem építek imidzset. Látom a gondolataikat: ki ez az állat? Ráadásul ebéd közben többnyire megy a viháncolás, mert ebben a néhány percben maximálisra tekerjük a lazulás faktort, hogy aztán ismét fejest ugorjunk a pörgésbe. Ez igencsak kontrasztos a konyha amúgy egysíkú hangulatához, a némán falatozó, közben könyvet olvasó, vagy zenét hallgató közeghez képest.
Ez az ebéd is egy reggel, gyorsan összedobott kreáció volt. Kis gyömbért és kurkumát olajon elkezdtem pirítani. Egy perc múlva hozzá adtam egy gerezd apróra vágott fokhagymát és további fél percig hagytam a tűzön. Rádobtam a rákokat. Ez is kapott két percet, majd félretettem. Most jöhetett a meghámozott és leszeletelt lótuszgyökér, amit simán megpirítottam olajon. Hogy finom is legyen beletettem egy evőkanál mogyorószószt, egy deci kókusztejet, egy evőkanálnyi halszószt, picike cukrot is és egy nagy maroknyi szójacsírát. Amikor a szósz is meleg lett beletettem a már megsült rákokat is és vagy húsz darab thai bazsalikomlevelet. Nem volt egy nagy mutatvány, de kellő elismerést kapott.
garnéla
gyömbér
kurkuma
fokhagyma
lótuszgyökér
mogyorószósz
kókusztej
halszósz
thai bazsalikom
7 megjegyzés:
Hááát ebben van anyag (hedonizmus) :)
De nem vagy te egy kicsit még mazohista is?
Korán kelni, hogy a kollégák jót egyenek...
Gratula!
Wanna!
Magamat rettentően sajnálom, de értük is megszakad a szívem. Ma rávettek, hogy menjünk a menzára enni. Agyonsóztt pisiszagu rántott máj volt. Borzalom. Inkább kelek korábban , hogy ne legyünk mind rosszul. A gond, ha elkényeztetem őket és akkor lázadás lesz, ha valamikor nem lesz kedvem főzni. Amúgy azt számoltam, hogy max. 500 forintból, szinte a legextrább ételt is kihozom. Na jó bélszínt talán nem, de rákot és különleges zöldségeket mindenképpen. Éljen a hedonizmus :)
Igen,igazad van, éljen!
Szia! Nézz be hozzám, szeretnék neked egy díjat átadni! :)
Nézzél be hozzám, mert vár rád valami :)
Kedves Andi és Janka!
Nagyon kellemes meglepetést okoztatok nekem. Szuper érzés, hogy rám gondoltatok. Köszönöm szépen a díjakat.
Megjegyzés küldése