Műkedvelő Hedonista: Ötfűszeres oldalas sütőtökkel

Szinte soha nem eszünk sertés húst, csupán az oldalas rendszeresebb vendég. Többnyire valamilyen ragacsos, édeskés ázsiai változatban készítjük el. Most nem erre esett a választás. Sára azt mondta, hogy omlós dolog legyen. Szokás szerint elővettem az egyik klassz vaslábasomat és beletettem a húst. Lereszeltem egy darab gyömbért, tettem hozzá némi fokhagymát is. Beleszórtam a lábosba és felöntöttem édes főzőborral. Hozzá tettem a feldarabolt oldalast és jócskán szórtam bele ötfűszer port. Lefedtem és betettem a sütőbe. A húsokat többnyire érdemes először körbe pirítani, mert akkor a szaftok bent maradnak. Ebben az esetben ilyet nem tettem, mert éppen azt akartam, hogy kifolyjanak.
Tervem volt a szafttal. Sára amúgy sem szereti a belül szaftos dolgokat. Szépen elrotyogtattam 160 fokon. Időt nem írnék, hiszen mindig az hús minőségétől és vastagságától függ az eredmény. Minden esetre elmegy vele vagy két óra. Épp ellenőrzöm, hogy puha-e a hús, amikor Életem értelme betoppan a konyhába és mellém somfordál azzal a nem titkolt céllal, hogy tesztelni fog. Jaj nekem!
És az is lett. A hús vajpuha lett, de belül szaftos. Erre az én egyetlenem azt merészelte mondani, hogy ez nyers. Nyers az eszed tokja! Két óra után, amit a sütőben töltött, ilyet mondani! Irány a hűtő felső polca, csillagom, van ott neked sajt, meg kolbász. Tradicionális ízek, az a neked való. Tuti egyik sem nyers. A kolbászt is szabadon tartjuk a hűtőben, mert akkor annyira kiszárad, hogy a kés is elsírja magát megalázottságában, mert nem tud elbánni egy vacak kolbásszal. Azt merte mondni az oldalasra, hogy ezt ő nem eszi meg. Tipikusan az a fajta vagyok, aki konfliktus helyzetben visszariad, lehajtja a fejét és eloldalog, vagy mindenben alkalmazkodik. Hát nem igazán. Mások, amikor látják, hogy gyilkoljuk egymást halálosan jól szórakoznak, hiszen repkednek a szikrák. Alig követhető a szópárbaj. Múltbeli sérelmek, előre vetítések, a jelen sérelmei, szóval idősíkok közötti cikázás jellemzi a vitáinkat. Az egész játék arra megy ki, hogy a másikat egy idő után ne tudjon azonnal reagálni, mert akkor elveszett. Ha van közönség sokkal sikeresebben lehet a másikat nevetségessé tenni, illetve azt elérni, hogy azzá tegye magát. Láttam egyszer egy videót, ahol buddhista szerzetesek álltak egymással szemben. Az egyik dumált a másiknak és amikor befejezte a mondandóját, akkor az egyik lábával előre dobbantott és az egyik tenyerét vízszintesen előre nyújtotta és a másikkal bele tapsolt, majd, ha jól emlékszem egy "parancsolj barátom" kézmozdulattal a másiknak felajánlotta, hogy most beszéljen ő. A gyakorlat lényege, hogy úgy élesítették az elméjüket, hogy olyan párbajt folytattak, amiben mindkét félnek az a szerepe, hogy a másikat nevetségessé tegye. Az győz, aki jobban rögtönöz és ismeri fel miben mesterkedik a másik, illetve mik a gyenge pontjai, hiszen itt semmi sem tervezhető. A szakértő közönség kétség kívül megállapítja, hogy ki a nyertes. Sára ezt a videót nem ismeri, de elemi szinten benne van a dolog. Igen harcos menyecske. A Xéna volt a kedvenc sorozata és nem viccelek, de nem verekszem vele még játékból sem, mert komolyan mondom két lábbal rúg egyszerre. Anno megpróbáltam összecsomagolni, de nem lehetett. Csak nem verhetem kupán, hogy elájuljon a siker kedvéért... Szóval megy közöttünk a harc. Közben persze mi is röhögünk, mert a másikat nevetségessé tenni csak humorral lehet. Azért néha vágyok egy cuki muki úgy szeretlek típusú viselkedésre is, mert ugye egy amazonnal nem egyszerű az élet. Aki nem ismeri ezt a világot, nézzen meg egy részt a Xena-ból.

Drága péterünk, (kis betűvel) azaz én fogtam és áttettem egy tepsibe a húst és elkezdtem fedetlenül sütni továbbra is 160 fokon. Potom egy óra alatt ropogós lett és megszabadult minden szafttól. Ajánlom ezt az ételt a gyors vacsora kedvelőinek. :-)
A szaft azért kellett, mert a húsból kifolyva a legjobb szósz alap lesz. Hozzá teszem, ha rendes húst lehetne felénk kapni, akkor messze annyi szaftot nem engedett volna, mint ez. De ez esetben nem bántam. Az amúgy is ízes szaft kapott még egy kis édes főzőbort, kis szójaszószt a színe kedvéért, meg még némi fokhagymát. Remek lett mondhatom. Csak akkor lehet elrontani, ha az ember a húst annyira besózta, hogy a szaft is túl sós lesz. Én kevéssé sózok, szóval ez a veszély nem fenyeget.

Természetesen ez a szósz túl híg volt ezért amolyan kínaiasan besűrítettem burgonyakeményítővel. És jöjjön a köret. Sütőtököt pirítottam serpenyőben olajon. Pinduri gyömbérrel és leheletnyi piros chilivel, mert csak pikánsságot akartam és nem erőset. Hát ez az édes zöldség a fűszeres, ropogós hússal és a pikáns szósszal igen remekre sikeredett. Alig vártam Sára kedves és kedvenc motiváló beszólását, hogy: semmi extra. Ez most elmaradt, kétszer is elismételte, hogy finom lett anélkül, hogy kérdeztem volna.