Báránymájas leves

Nem mondhatnám, hogy élek-halok a belsőségekért. Valójában sohasem veszek. Ez a mostani beszerzés Sárának is feltűnt, nem is hagyta szó nélkül. A válaszom épp olyan érthetetlen volt számára, mint maga a tény, hogy májat vettem. Pedig egyszerű, azért vettem májat, mert májat akartam enni. Láttam a tekintetén, hogy ez olyan számára, mintha héberül mondanám, még vagy háromszor megkérdezte másként, hátha kap egy olyan választ, amit értelmezni tud, mondjuk olyasmit, hogy "a hentes akkor volt hajlandó a bárány bordákat is eladni, ha a májat is megveszem". Ez persze még baromság is, mert miért adná csak akkor, de biztos vagyok benne, hogy ezt hamarabb elfogadta volna, mint az egyszerű tényt: májat akartam enni.

Ahogy az olykor előfordul,  a vásárlás után már veszít a kezdeti lelkesedés és lendület és a jó ötletnek tűnő máj-étel, valahogy kezd szertefoszlani a fejemben és nem jön a gondolat, hogy hogyan is készíthetném el. Ekkor fordul a kocka és az eddig értetlen Sára hozza megoldást. Persze, neki könnyű, hiszen szereti a májat, bár bárányt még nem evett. Legalábbis ezt állítja.

Azt találta ki, hogy legyen belőle egy kínai stílusú étel, ahhoz hasonló, amit egyszer tavaly csináltam. Miért emlékszik annyira arra a levesre? Mert mindketten imádjuk a túlzó, mondhatni brutálisan elvetemült ízeket, ahol az erős fűszerek tobzódnak az ételben. Az volna a reális, hogy a sok markáns íz valami visszataszítót alkot és talán így is van, de mégis ettől lesz isteni az egész. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy egy év távlatából is élénken él az ember fejében. (Íme a bejegyzés: http://mukedvelohedonista.blogspot.hu/2012/10/leves-is-meg-nem-is-brutalis-iz-csak.html)

Na, szóval! Sáránk megtette a magáét, belőtte az irányt: legyen olyasmi, mint az a leves. Ez magyarul annyit jelent, hogy nézd meg mit csináltál akkor, csinálj valamit, ami annyira tetszeni fog, mint az, de véletlenül sem legyen ugyanaz. Az "olyasmi" nálunk kb. ezt jelenti. :-)

Az étel alapja egy csontokból főzött leves sok csillagánizzsal, fekete kardamommal, fahéjjal, szegfűszeggel, gyömbér-rengeteggel és az elmaradhatatlan szecsuáni borssal. Mi tagadás, nem kíméltem a levest és jól meg is csípőztem a legdurvább chilimmel. Hogy még turbózzam egy kicsit só helyett világos szójaszószt tettem bele. A báránymájat felcsíkoztam.
Az éppen beszerzett virágzó metélőhagymákat 3-4 centis darabokra vágtam. A disznóparéj, azaz amarant leveleket -kinek hogy tetszik- lemostam és leveleire szedtem. A májat borsoztam és olajon hirtelen rápirítottam,  hogy kifehéredjen a külseje. A metélőhagymával együtt tettem ezt, és úgy két milliméteres kockákra vágott sárgarépával, mivel közel azonos idő kellett nekik és a hagyma íze igazán feldobja a májat. Majd beledobtam az ízes, forró levesbe.

A disznóparéj leveleket utána dobtam és annyit rottyantottam rajta, hogy a máj éppen átfőjön, vagyis ne legyen véres, de ne is legyen kemény. A közben kifőzött rizstésztát belehelyeztem egy leveses tál aljába, majd rámertem a levesből. Előre megfőzött fürjtojásokkal díszítettem (ha véletlen úgy érezném, hogy a leves nem elég tartalmas, a tojással együtt tutira nem maradhat éhen az ember).
Májleves!? Persze, abszolút ajánlani tudom.

Hozzávalók:
báránymáj
levesalap
csillagánizs
fekete kardamom
fahéj
szegfűszeg
gyömbérszecsuáni bors
chili
világos szójaszósz
virágzó metélőhagyma
amarant levél
rizstészta
fürjtojás