Báránygerinc ajvárral

Nem vagyok ma valami lelkes. Valószínűleg összeszedtem valamilyen vírust. Ha egy férfiember gyengélkedik annál a legkisebb meghűlés is végzetes betegségnek tűnik. Tudom én, és mit tagadjam ezen a téren én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál, jelen esetben a férfiak nagy átlagánál.

Sára dolgozott ma, így kénytelen voltam önmagam ápolója lenni, ami egyáltalán nem mondható szórakoztató elfoglaltságnak még inkább kellemesnek nem. Na, de ez jutott osztályrészül a mai napra.

Délutánra már kezdtem érezni az éhséget is, de a főzéshez kedvet nem nagyon találtam magamban. Rá kellett vennem Sárát, hogy legyen olyan jó és ő főzzön. Nála a megfelelő és egyben egyetlen elfogadható motiváció, ha meggyőzöm, hogy nem kell sokat bíbelődni a főzéssel. Másrészt viszont valami kényeztető, nekem kedves ételre vágytam, amiről persze tudom, hogy neki a legkevésbé sem lesz szimpatikus választás.

Ez a báránygerinc mennyei vacsora, igen mutatós és elkészíteni gyerekjáték, még Sára sem mondhatja, hogy sok gondot okoz.
A bordákat egyszerűen, serpenyőbe körbe kell pirítani. Miután ez kész, fogom és beledobálom az egyik öntöttvas lábasomba. Persze, Sára csinálja, de így mégis csak egyszerűbb fogalmazni. Meglocsolom egy jó adag ajvarral, amit a hétvégén csináltam és egy kevéske olíva oljajjal. Friss zöldborsot is adok hozzá, mert az csak jobbá teheti és lefedve beteszem a 180 fokos sütőbe úgy másfél órára.

Még a köretről is lemondtam, hogy ne terheljem az én Drágaságomat a főzőcskézéssel. A finom, szaftos húst egyszerűen friss kenyérrel tálaltam.