Zsályás gnocchi 20 perc alatt

Rögtön mentegetőzök is a következő történet miatt. Ez sok évvel ezelőtt történt, viszont igen sokszor. Aki ismer engem tudja, hogy komoly gondolkodású, de nem teljesen százas pasi vagyok. Nem vagyok egy exibicionista típus, de szeretem, ha időnként meghökkentek valakit egy váratlan húzásommal. Történt ugyanis, hogy egyszer kínomban - mert már késő volt és minden bolt bezárt - betértem teljes harci díszben a méregdrága öltönyömben a közeli talponállóba. Hirtelen mindenki ledermedt, lélegzetek kimaradtak, a legyek röptükben álltak meg. (Mint egy western filmben.)

Na, nem a vadnyugat fenegyerekére hasonlító embert láttak, hanem egy droidot, egy barbár űrlényt a barbár jövőből. No persze álruhában. Határozottan odalibbentem akkor még adoniszi sovány testemmel a pultoshoz, aki nem mert a szemembe nézni. Gondolom a hatóság nem álruhás rendőrzőjével azonosított be. De nem, én nem az voltam. Én voltam a rémálmuk, ami vissza és visszatér majd, de ők ezt akkor még nem tudták. Mondom neki: szia! Na ez beütött. De nem akartam, hogy felocsúdjon és kettő tized másodperc múlva folytattam. Tudom én mennyire fontos a kommunikációban a hatásszünet. Adj légyszíves egy fél Unicumot, de kétdecis műanyag pohárban, mert elvitelre lesz, meg egyet a legdrágább sörötökből. Kb. a Dréhernél le is álltunk a válogatással. És ekkor vettem észre az én adu ászomat a zsíroskenyeret lilahagymával. Légyszíves ebből kettőt adjál, de borítsd össze nekem ha megkérhetlek rá, mert a hagymát sem szeretném elveszíteni útközben. Na ez sokkolta. Innen mindenki maximum a hasában visz haza bármit is, amit ha jól alapozott nem hány ki. Tudni illik már reggel hatkor teltházas volt az intézény. Végig kínos csend és én akkor természetesen illedelmes borravaló leszurkolása után, széles mosollyal mindenkit lepásztázva , mint egy vonalkód olvasó, elbúcsúztam egy kicsit már törzsvevős stílusban a szia helyett szevasztokkal. Imádtam a hülyeségemet. Szerintem pár percig megvolt a téma. :-)

A mai ebéd elkészítése kb. annyi időt vesz igénybe, mint ennek a történetnek az elmesélése, azaz pikk-pakk megvan.
A gnocchinak mindössze 2-3 perc kell, hogy megfőjön, ha az ember nem maga készíti a gombócokat. Olyan jó minőségű tésztát lehet venni, hogy én bizony nem bajlódok a tészta gyúrásával. A szósz meg max. tíz perc alatt készen is van. Egy kis olajon minire vágott füstölt szalonnából kisütöttem a zsírt. Vöröshagymát felkockáztam és a füstös, zsíros olajon megpirítottam. Hozzáadtam darabolt fekete olivabogyót, kapribogyót, fokhagymát és pár pillanat múlva felöntöttem paradicsomszósszal.

Ekkor sóztam, borsoztam és csíkokra vágott zsályalevelet dobtam bele. Még két perc, hogy minden átmelegedjen. Ekkor a leszűrt gnocchit beleforgattam. Tálalás után egy kis pecorino, parmezán, vagy valamilyen kemény sajt csak megkoronázza.