Savanyú csípős curry garnélával és akác leveles omlettel

Múlt héten a vietnámi Kicsi Lee-nél jártam, ahol megesett a szemem egy eddig soha nem látott zöld levélen. Na ez mi, kérdeztem? Szegénynek lövése sem volt, de annyit tudott, hogy csak a thaiföldiek veszik. Kérdezte tőlem, hogy szerintem milyen az illata és az íze. Bakker, ez olyan, mint a záptojás, az íze meg tisztára kénes. Atya világ! Ez olyan, mint a durian, csak nem édes. Na jó valamivel, sőt sokkal kellemesebb, de akkor is büdös. Lee kérdezte, hogy én mihez használnám? Zsigeri válasz érkezett: tojáshoz. És YEES!!! Szegény nem tudta a magyar nevét, de szerencsére a thai-t igen. Cha om a neve.

Rákerestem a neten és azt láttam, hogy valóban tojáshoz eszik. Egyfajta rántottát készítenek belőle és azt mártogatják egy chilis szószba. Van egy thai curry is, amit Gaeng Som Kai cha Om Gung néven illetnek. Azaz savanyú csípős leves garnélával és akác-omlettel. Szóval futó akácot vettem. Ennek a növénynek a hajtásait adják el, amik oly gyorsan nőnek, hogy 3-4 naponta szedhetők. Jó körülmények között ennél sűrűbben is. Valóban a pokol kapujának növénye a kénköves illatával. :-)

Canh Bi Ro Nam Dua - azaz párolt sütőtök leves kókusztejjel

Ezt a recept egy létező vietnámi levesé. Gondoltam elkészítem úgy, ahogy van. Nagyon finom lett, de valamiért nem volt tökéletes. Kissé egynemű, amolyan egyízű leves vált belőle.  Legalábbis családi körben is azt a visszajelzést kaptam, hogy valami hiányzik belőle. Én is így éreztem. Lehet, hogy csak a könyvből hiányzott egy fontos sor, mindegy is, mert most leírom azt is, hogy mit kellett volna - szerintem - még tartalmaznia a receptnek.