Látszatra stefánia fasirt, egyébként nem

Mielőtt bárki követ dobna rám, leszögezem, hogy a fasírt stefániásítását (remélem jól írtam, mert kimondani képtelen vagyok) Sára követte el.
A Trójában vettem darált bárány és marhahús keverékét, hogy  csináljak belőle arabos fűszerezésű, intenzív ételt vacsorára.
Volt még egy kis cous-cous, amit gondoltam elkészítek mielőtt ellepik a molyok, meg egyébként is tökéletes kiegészítője a fűszeres fasirtoknak.
Annak rendje és módja szerint a cous cous-t felöntöttem forró sós vízzel és lefedtem. Öt perc múlva készen is lett. Felcikkeztem némi paradicsomot és forró serpenyőben hirtelen rápirítottam. Ezzel a remek kis pörkölt ízzel belekevertem a cous cous-ba. Persze a bors sem maradhatott ki. Hogy igazán üdítő legyen belefacsartam egy citrom levét és kapott egy jó adag olíva olajat.

Rozmaringos húsgombócok paprika szószban meg egy kis couscous

Isten hozott engem újra a blogok világában. Inaktivitásom oka mindössze egy dologban keresendő: Akaratom ellenére dolgoznom kellett. Mégpedig sokat. Nem vagyok én ehhez szokva. Én, aki mindig is az eszével dolgozott és arról volt híres, hogy azon agyalt többnyire hogyan lehet egy feladatot minél kevesebb idő alatt megoldani, mondhatnám ez tette ki a munkavégzésem nagy részét. Miután már kitaláltam, hogy mi a legenergiatakarékosabb megoldás, a munka már csak kellemes ráadás volt.

Na, de most olyan munkákat végeztem, aminél ezen tehetségem bevetésére semmi esélyem sem volt. Időben kötve voltam. Ha a fene fenét evett volna sem végeztem volna előbb, ha ultra gyors is vagyok. Sőt a legnehezebb az volt, amikor azt vártam legyen végre valami tennivalóm. Áááááá!!!! Nagy levegő, kifúj,  áramlik a chi és higgadtság. Menni fog ez Hedi! Ezen időszak arra is jó volt, hogy kedves olvasóimat békén hagyjam a receptjeimmel, de leginkább időnként eszement sztorijaimmal.  De jaj vigyázz annak, aki azt hiszi, hogy ez nem áll vissza a rendes kerékvágásba. Kipihenem magam és jöhetnek a történetek is.