Gyalog kacsa az udvarból

Egy gyors érzelmi kirohanást még az elején megengedek magamnak. Nem akarok és nem is nagyon vagyok hajlandó ezentúl ipari szarokat a hasamba tömni. Nem érdekel az a hús, ami habár vonzó árával elcsábít a boltban, mert jó megvilágítás mellett, esetleg szép csomagolásban az eszem tovább gondolja, hogy ami szép az finom is. Meglehet finomnak is találom, mert ehhez az ízhez vagyok szokva. De vajon van-e valós tápanyag tartalma, testet-lelket építő ereje a 329 forintos csirkecombnak... Valaki eteti, levágja, feldolgozza, csomagolja, elszállítja a boltig, ott valaki a pultba teszi, de egy másik valaki még hasznot is számol az eladási árba, az üzletet fenntartják, világítják, télen fűtik. Hogy is jön akkor ez a remek ár?

Grillezett bélszín mákbundában

Felbuzdulva a legutóbbi grillezett bélszínen, a többi bepácolt húsból, ami megmaradt most egy kissé furább dolgot készítettem. Sára szinte betegesen imádja a mákot, olyan számára nincs, hogy valamiben túl sok a mák. Ezzel ugyan semmi tervem sem volt, de egyszer a sors úgy hozta, hogy egy OMV kútnál kávéztam és az asztalon egy színes füzet volt. Ausztriát népszerűsítette. Belelapozva látom, hogy van egy hely Ausztriában, ahol a híres szürkemák található. A terület tele van mákföldekkel és nyárom amikor virágzik minden fehér, piros és lila lesz. Nem semmi látvány.