Felbuzdulva a legutóbbi grillezett bélszínen, a többi bepácolt húsból, ami megmaradt most egy kissé furább dolgot készítettem. Sára szinte betegesen imádja a mákot, olyan számára nincs, hogy valamiben túl sok a mák. Ezzel ugyan semmi tervem sem volt, de egyszer a sors úgy hozta, hogy egy OMV kútnál kávéztam és az asztalon egy színes füzet volt. Ausztriát népszerűsítette. Belelapozva látom, hogy van egy hely Ausztriában, ahol a híres szürkemák található. A terület tele van mákföldekkel és nyárom amikor virágzik minden fehér, piros és lila lesz. Nem semmi látvány.
Na, elkezdtem utána járni és arra a döntésre jutottam, hogy felpakolom a kisasszonyt és meglepetésként kiviszem Armschlagba, vagyis legújabb és hivatalos nevén Mohndorf. Minden nagyon szép volt, bár arra számítottam, hogy mindenféle mákos dolog lesz, de nem így tapasztaltuk. Volt igaz mákos nudli, de tojáslikőrrel és az nekünk fölösleges extrának bizonyult. Arra számítottam, hogy lesz mákos hús is, de nem volt. Na mindegy. Igaz, lehetett venni hihetetlenül finom mákpálinkát, illetve szürke és fehér mákból készült likőrt is. A mákos barackpálinka meg egyszerűen nyammmm. Sára viszont vett magának nemezből mutatós mákvirág gyűrűt és kitűzőt. Szóval, egy nap alatt megjártuk és igazán megérte.
Jut eszembe a település a köménymagjáról is híres. Az tényleg finom. A hűtőben már egy jó ideje pihengetett a szürke és fehér mák. A szürkét elővettem és egy adagot beleöntöttem egy lapos tálba. A húsokat elkezdtem grillezni, majd amikor majdnem elkészültek levettem a rácsról és beleforgattam a mákba, majd visszatettem a tűzre. A cél csak annyi volt, hogy a mák kapjon egy kis pírt, amitől felszabadulnak az aromák, csakúgy, mint az egyéb olajos magvak esetében. Arra persze figyeltem nehogy megégjenek, ezért a grillen nem a közvetlen hő fölé tettem. Természetesen sültkrumpli volt hozzá illetve paprikaszósz, amiről viszont nem tudok sokat írni, mivel pár nappal ezelőtt készítettem, de fogalmam sincs hogyan. Az biztos, hogy grillezett kápia paprikából készült némi hagymával, friss babérlevéllel. A többi hozzávaló passz. És maradt a legutóbbi zöldbors mártásból is, úgyhogy az is került mellé. Sáránk természetesen imádta. De most tényleg. Legalábbis ebben a pillanatban is ezt mondta :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése