Nem rajongok a mélyhűtött húsokért, de a sors úgy hozta, hogy karácsonykor sok lett a malachús, ezért a két combját lefagyasztottam. Most azt mondom, hogy fenébe a fagyasztással, hiszen annyira finom dolog lett belőle, hogy észre sem vettem, hogy a hús nem volt null kilométeres.
Időnként még én is szeretem a főztömet. Ez után rendesen és hosszasan nyalogattam az ujjaimat. A húst betettem egy mély tepsibe és öntöttem bele egy deci alaplevet, majd hozzáadtam a fűszereket. Gyömbért, egy jó adag ötfűszer keveréket, és mintegy decinyi kínai édes főzőbort is utána küldtem. Ez isteni ízt ad a húsoknak. Lefedtem és 120 fokon elkezdtem sütni. Mint karácsonykor ez is megkapta a neki járó tíz órát. Kétóránként megforgattam a húst, hogy mindenütt érje a szaft. A kilencedik órában levettem a fedőt, leöntöttem a szaftot és elkezdtem rápirítani 200 fokon. Rendszeresen kenegettem a szafttal a tetejét, amibe most már minimális mézet is kevertem. Nem lett édes, de megadta azt a pluszt, amitől szívet melengető lett az íze. Kicsit több, mint egy óra elteltével gyönyörűen megpirult bőre.
