Már említettem vidéki megpróbáltatásaimat és a kímélőnek egyáltalán nem mondható ételeket. Szívem szerint hosszú sorokban elemezném az eltöltött idő élményeit és a disznóvágás rám tett hatását, de Sára egy laza mozdulattal kivágta innen és közölte, hogy ezt majd máskor írjam meg. Talán igaza van, ezzel az élményemmel nem mondok sok újat így Karácsony táján.
Szóval, elmesélem, hogy mit ettünk Pestre hazaérve először. Könnyűnek látszó, de mégis nehéz dolog sikeredett belőle. Végülis fő a fokozatosság, nem lehet egy lépésben áttérni a nullkalóriás ételekre a folyamatos zabálásból.
