Nyúlpecsenye citrusos canellonival és sárgarépás édesköménnyel

Már említettem vidéki megpróbáltatásaimat és a kímélőnek egyáltalán nem mondható ételeket. Szívem szerint hosszú sorokban elemezném az eltöltött idő élményeit és a disznóvágás rám tett hatását, de Sára egy laza mozdulattal kivágta innen és közölte, hogy ezt majd máskor írjam meg. Talán igaza van, ezzel az élményemmel nem mondok sok újat így Karácsony táján.
Szóval, elmesélem, hogy mit ettünk Pestre hazaérve először. Könnyűnek látszó, de mégis nehéz dolog sikeredett belőle. Végülis fő a fokozatosság, nem lehet egy lépésben áttérni a nullkalóriás ételekre a folyamatos zabálásból.

Tepsiben sült édeskömény, ahogy szeretem

Egész nap főzök, még sincs időm egy kaját összedobni. Ma estig kell leadnom a recepteket egy versenyre. Szóval, megy a kísérletezés a konyhában, közben meg lassan éhen halunk. (Csak hogy legyen egy drámai szál is az irományban.)
Kell valami, ami finom, nem túl nehéz - hisz a kísérleti kajákat is meg kell majd enni - és nem igényel sok melót. Sára imádja a sült zöldségeket és bevallom, meglehetősen ügyesen is csinálja. Pont kapóra jönne most is egy ilyen étel.
Az a helyzet, hogy bármilyen zöldségféle finom együtt sütve is, de van néhány kombináció, ami az átlagosnál jobb. Ilyen pl. a répafélék balzsamecettel, mézzel és feketecsalánnal sütve, vagy a vajtök kaprivirággal.

Rák édesköménnyel, póréhagymával és petrezselyem olajjal

Sáránk azt kérte, hogy készítsek neki rákot vacsorára franciás módon. Az nem tudom milyen, de nem is kellett vele foglalkoznom, mivel pár óra elteltével kitalálta, hogy legyen inkább olaszos, de nem paradicsomos. Persze édesem, kérsz még valamit? Úgysem tudod milyen az, bár én sem, úgyhogy majd boci szemekkel kidumálom a dolgot. Mondom neki, hogy akkor édesköményes lesz.