A répa nem a legkülönlegesebb, de garantáltan a legnagyobb mennyiségben fogyó zöldség a konyhánkban. Talán csak a hagyma előzi meg. A távolkeleti ételekben rengeteget használom, mert dúsít anélkül, hogy torzítaná az ízeket és mindig lehet rá számítani, ha plusz roppanósságot akarok adni az ételnek.
Ez a saláta itt egy reneszánsz kori magyar recept alapján készült. Megtetszett a fűszerhasználata és úgy gondoltam teszek vele egy próbát. Az ominózus fűszer az édeskömény mag. Szeretem az összetett ízét. Ebben a receptben akár a friss édesköményt is el tudom képzelni. Ezt a salátát először nem magunknak készítettem el. A legbiztosabb jele annak, hogy jó irányban járok az, amikor kérem a jelenlévőket, hogy kóstolják meg, és a következő történik: egy pici csipetet vesz ki a tálból, ízlelgeti, na mégegyszer, lehet, hogy rosszul érzékelte. Persze a következő falatka már nagyobb. Érdekes. Megkóstolhatom mégegyszer? (azaz harmadszor :-) ) Hát, persze. Hmm, jó.
Na, ez az a pont, amikor elemelem a tálat, mert borítékolható, hogy tálalásig elfogy az egész.
