A következő címkéjű bejegyzések mutatása: középkori magyar konyha. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: középkori magyar konyha. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. december 7., szombat
Édesköményes répasaláta
A répa nem a legkülönlegesebb, de garantáltan a legnagyobb mennyiségben fogyó zöldség a konyhánkban. Talán csak a hagyma előzi meg. A távolkeleti ételekben rengeteget használom, mert dúsít anélkül, hogy torzítaná az ízeket és mindig lehet rá számítani, ha plusz roppanósságot akarok adni az ételnek.
Ez a saláta itt egy reneszánsz kori magyar recept alapján készült. Megtetszett a fűszerhasználata és úgy gondoltam teszek vele egy próbát. Az ominózus fűszer az édeskömény mag. Szeretem az összetett ízét. Ebben a receptben akár a friss édesköményt is el tudom képzelni. Ezt a salátát először nem magunknak készítettem el. A legbiztosabb jele annak, hogy jó irányban járok az, amikor kérem a jelenlévőket, hogy kóstolják meg, és a következő történik: egy pici csipetet vesz ki a tálból, ízlelgeti, na mégegyszer, lehet, hogy rosszul érzékelte. Persze a következő falatka már nagyobb. Érdekes. Megkóstolhatom mégegyszer? (azaz harmadszor :-) ) Hát, persze. Hmm, jó.
Na, ez az a pont, amikor elemelem a tálat, mert borítékolható, hogy tálalásig elfogy az egész.
2013. november 30., szombat
Sulyom fánk
És a mai érdekesség. Magyar nevén sulyom, más néven vizigesztenye. Bármily meglepő a hazai vizek lakója. A Tisza és a Bodrog melegvízű holtágaiban megterem. Olvastam valahol, hogy Nyíregyházán a XIX. század közepén annyira közkedvelt volt a főtt sulyom fogyasztása, hogy az eldobált héjjaktól nem lehetett mezitláb közlekedni. Nekem itthon a kétágúból van, de hazánkban a három illetve a négyágú szaporodott el.
2013. november 23., szombat
Nyúlmáj a középkori magyar konyha ízeivel, szömörcsökkel tálalva
Magam sem tudnék pontos választ adni az okára, azonban tény, hogy igen kevés ételt készítek a középkori magyar konyha ízvilágára támaszkodva, miközben a távolkeleti ízek mellett ez adja a legnagyobb kulináris élményt számomra. Talán az lehetne az oka, hogy sokkal több időt és odafigyelést igényel a magyar étel elkészítése. És esetemben itt az odafigyelésen van a nagyobb hangsúly. Ha ragaszkodunk hozzá - márpedig ragaszkodni kell - hogy az alapízek úgy harmonizáljanak az ételben, hogy egyik sem dominál, akkor bizony oda kell figyelni.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)


