Aszalt paradicsomos, rozmaringos gnocchi fokhagymás rákokkal

Nem volt kedvem ma nagy extrát alkotni, de azt meg végképp utálom, ha azt kapom elismerésként, hogy "jó, de semmi extra" ennél már csak az "angol gótikus" jelzőtől fázok jobban.

A távolkeleti kajáknál szoktam játszadozni azzal, hogy a különböző alapanyagokat másként ízesítem és csak a végén teszem egy tányérba. Ott nagyon jól bejön ez a kísérletezgetés. Úgy működik a dolog, hogy az ízek a szájban keverednek, ami rettentő kellemes élményt eredményez, mivel eleinte mindent külön érzékel az ember, majd a végén az egész összeolvad egy teljesen egységes új aromává. Na ezt próbáltam most átvinni az olasz konyhára. Nem lett rossz a végeredmény, de nem hozott ki annyit magából, mint szerettem volna.

Rák és tintahal olasz módra

Ma jól indult a napom, bár nem végződött teljes sikerrel. Igaz már fél nyolckor egy kávézóban ültem várva valakire, ami nem jellemző rám, mert 9 előtt nem szeretem elkezdeni az agymunkát. Hogyan figyelhetnék másokra, amikor még nem nyílt ki a csipám sem. Amikor a nagy konyhán vendégeskedtem, volt, hogy reggel 7-re kellett mennni és fél éjfélkor értem haza. Érdekes módon ez nem csak fizikai, hanem szellemi téren is nagyon fárasztó volt. Na ennyit  a mai napi munkáról, mivel titok min dolgozom éppen. :-)