Nem volt kedvem ma nagy extrát alkotni, de azt meg végképp utálom, ha azt kapom elismerésként, hogy "jó, de semmi extra" ennél már csak az "angol gótikus" jelzőtől fázok jobban.
A távolkeleti kajáknál szoktam játszadozni azzal, hogy a különböző alapanyagokat másként ízesítem és csak a végén teszem egy tányérba. Ott nagyon jól bejön ez a kísérletezgetés. Úgy működik a dolog, hogy az ízek a szájban keverednek, ami rettentő kellemes élményt eredményez, mivel eleinte mindent külön érzékel az ember, majd a végén az egész összeolvad egy teljesen egységes új aromává. Na ezt próbáltam most átvinni az olasz konyhára. Nem lett rossz a végeredmény, de nem hozott ki annyit magából, mint szerettem volna.
Ezt onnan tudom, hogy Sára kegyetlenül összekeverte a saját adagját a tányérjában és belekóstolva nem volt kevésbé jó. Ettől függetlenül nem adom fel a kísérletezést.
Hogy megdicsérjem magam és egyben le is szidjam el kell mondanom, hogy mindehhez teljes kiörlésű gnocchi-t vettem. Brrrrr. Mindketten megegyeztünk abban, hogy egészséges étkezés ide, vagy oda ilyen hibát többet nem követünk el. Nem volt különösebb baja és más ízekkel talán működhetett volna, de ebben elnyomott minden aromát és úgy tapadt az ember szájpadlásához, hogy szinte le kellett vakarni, pedig nem főztem túl.
Ezeket a fölösleges erőfeszítéseket leszámolva remek étel készült vacsorára. Az ötlet azon alapult, hogy a kifőtt gnocchi-t összekevertem egy vékony szósszal. Ez saját készítésű, napon szárított koktélparadicsommal készült, amit olajban tárolok a hűtőben. Sajnos ezeket sehol nem lehet megkapni. Mindenütt nagy paradicsomokból készültet árulnak és teljesen szárazat. Én meg szeretem, ha kissé még ragacsosan tették el olajban. Egyszer a franciáknál vettem ilyet egy piacon egy olasz származású nőtől.
Igaz, időnként a Culinarisban látok hasonlót kimérve, de az nem a kedvencem, mert tutira tettek hozzá valami ecetes dolgot amitől savanykás.
Szóval, a paradicsomokat beletettem egy serpenyőbe és óvatosan addig pirítottam míg feloldódott a belseje és így megnyomkodva krémesé tette az olajat. Ekkor hozzá adtam rozmaringot, sót és borsot. A gombócokat ebbe forgattam. Még egy órával ez előtt a garnéla farkakat felöntöttem olívaolajjal. Tettem hozzá egy rakás fokhagymát, só, borsot és hagytam marinálódni. Ezeket hirtelen tűzforró serpenyőben megsütöttem. Amikor kész lett vékony szeletekre vágott friss spenótot tettem hozzá, aminek külön hőkezelés már nem kellett. A rák saját hője megtette, amit a spenót fonnyadása megkívánt.
Természetesen a szintén saját paradicsomszószt felmelegítettem, de ebbe nem tettem fűszert csak finom olívaolajat. A tányér aljára mertem a szószból, amire rátettem a gnocchi-t és erre került a rák. A terv az volt, hogy mivel az összetevők nem, lettek összekeverve külön-külön is meg lehetett ízlelni.
Ki-ki eldönthette maga, hogy mennyi szószt akar az amúgy is ízes gombócokra, és ezt bármikor kiegészíthette az ízletes, erősen fokhagymás rákocskákkal.
gnocchi
paradicsomszósz
szárított paradicsom
fokhagyma
garnéla
rozmaring
spenót
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése