Translate

2017. október 23., hétfő

Gyalog kacsa az udvarból



Egy gyors érzelmi kirohanást még az elején megengedek magamnak. Nem akarok és nem is nagyon vagyok hajlandó ezentúl ipari szarokat a hasamba tömni. Nem érdekel az a hús, ami habár vonzó árával elcsábít a boltban, mert jó megvilágítás mellett, esetleg szép csomagolásban az eszem tovább gondolja, hogy ami szép az finom is. Meglehet finomnak is találom, mert ehhez az ízhez vagyok szokva. De vajon van-e valós tápanyag tartalma, testet-lelket építő ereje a 329 forintos csirkecombnak... Valaki eteti, levágja, feldolgozza, csomagolja, elszállítja a boltig, ott valaki a pultba teszi, de egy másik valaki még hasznot is számol az eladási árba, az üzletet fenntartják, világítják, télen fűtik. Hogy is jön akkor ez a remek ár?

2017. június 27., kedd

A cheddar sajttól a csirkéig

A jó öreg vörös cheddar, mert ugye létezik a fehér is. A kettő közötti lényeges különbség, hogy a vörös, ami egyébként inkább narancsos kapott egy természetes színezéket. Ez pedig a rúzsfa magja. Nevezik még achiote-nak és annato-nak is. A lényeg, hogy van egy enyhe paprikás íze és egy remek színező képessége, amitől szép narancsos lesz az étel. Naná, hogy színeztem már vele sajtot. Leginkább sajtkrém esetében tetszik az eredmény. Bő olajban hevítve, amíg buborékozik kioldódik a festékanyag.

2017. június 19., hétfő

Vadspárga, prime oldalas, meg a többi

Már épp elég nyaggatást kaptam, hogy miért nem mutatom meg mit készítettem a vadspárgából. Eljött az ideje. Remek alapanyag az biztos. Hál istennek, hogy az Ínyenc Kredenc jóvoltából egyenesen a Párizsi Rungis piacról érkezett harmatfrissen a vadspárga. Külsejében lenyűgőző, olyan elsőre, mint egy buzakalász, de álomszép élénk zöld színben. Az íze már bonyolultabb. Kissé csípős, a megszokott zöldspárgánál intenzívebb egy minimális szappanízzel megspékelve. Viszont állati finom nyersen is, úgy ahogy van.
Filigrán alkatával kimondhatjuk, hogy egy tányér ékessége lehet. Elkészítésében rengeteg óra gondolkodás és pár próba után arra jutottam, hogy a kevesebb több. Forró vízbe mártottam, nem lobogóba, de még csak nem is gyöngyözőbe. De jó forróba az biztos. Pár másodpercig tartottam benne többször emelgetve egy csipesszel. Amint elkezdett picikét meghajlani az emeléstől, illetve a benne levő klorofill színe kissé mélyülni kezdett azonnal kivettem és jeges vízbe mártottam. Minden további hőkezelés felesleges, Pláne, ha még sós vajba szeretnénk forgatni tálalás előtt, hogy újra meleg legyen. Merthogy én így tettem. Ekkor sem szabad tartását, ropogósságát elveszítenie.

2017. május 19., péntek

Halleves lila édesburgonyás üvegtésztával

Ahogy lenni szokott Sáránkat nyaggatni kezdtem, mit is akar enni. Jó ideje igen kevés szabadidővel rendelkezem, ezért kevesebbet főzök itthon napi szinten, nemhogy naponta kétszer is, mint anno. Ilyenkor legalább megpróbálok a háziáldásom kedvében járni. Repül is vissza a megszokott válasz: Édesnekemaztánteljesenmindegy... Na ja! Ahogy felvetek valamit rögtön rávágja, hogy na azt aztán semmiképp sem... Azért bevallom ilyenkor néha eljátszom a poént, hogy olyat vetek fel, amire várhatóan nemleges lesz a válasza. De megfogadtam, hogy erről leszokok, és erre oda is figyelek.

Új kedvencemből ajánlottam valamit, ami a lila édesbugonyás vermicelli tészta. Imádni való színe mind levesben, mind salátában, vagy igazából bárhogy klassz látvány. Azt gondoltam, hogy ebből csinálok egy jó sűrű, kevés lével felengedett ételt. Lepényhal, színes paprikák,  édeskömény, répa, gyömbér, újhagyma, friss idei fokhagyma szárával együtt,  és menta adta a hozzávalókat.

2017. május 17., szerda

Galamb leves


Komolyan tervbe vettem, hogy újra feltűnök a húspiacon, mármint ahol a bloggerek vannak terítéken. Jó ideje alig publikálom, amit főzök, ám ennek most vége. Reményeim szerint, ha a csapból nem is én folyok majd, de a csöpögés szintjén jelen leszek. A mai bejegyzést az inspirálta, hogy kaptam egy fincsi galambot Noémitől, amiből (nagy elégedettségemre) igazán jó leves kerekedett. És ehhez a fiatal jószág pihe-puha húsa elengedhetetlen volt. A leves az egyszerűség jegyében készült el, már ami ebben a témában rólam elmondható.

2017. január 9., hétfő

Feketegyökér leves, kellevélbe tekert tőkehallal


Egy remek levest szeretnék most bemutatni. Nemcsak az a jó benne, hogy harmonikus ízeivel levesz mindenkit a lábáról, de a szemnek sem utolsó. A feketegyökér egy szuper finom alapanyag, bár kétségtelen, hogy utánajárást igényel a beszerzése. Fura egy szerzet, de megéri bíbelődni vele. Nyersen is finom, ropogós és édeskés. Valójában olyan, mint a fehér spárga annyi különbséggel, hogy elfogyasztása után nem pisilsz büdöset.

2016. augusztus 9., kedd

Dang Muoi svédasztalos étterem a Bécsi úton


Régi és eltántoríthatatlan híve vagyok a Dang Muoi éttermeknek. Persze mindenkori kedvencem még mindig az eredeti és hamisítatlan hangulatú piaci büfé. Úgy hiszem, hogy  ha majd nem járok oda, akkor már nem is leszek az élők között. Nem kétséges, hogy imádom. Mindenki mindenfele dicsekszik, hogy micsoda finom pho levest evett. Nem mondom, hogy másoké rossz, de irány a piac és aztán beszélgessünk :) több, mint 25 éve nyomják az ipart. Ki van kísérletezve minden apró részlet.

2016. július 24., vasárnap

Hideg paprika víz rákkal és koriander emulzióval

Inkább arról vagyok elhíresülve, hogy tobzódok a fűszerekben, mintsem naturásis ízeket teszek egymás mellé. Pedig azt is szeretem. Sokszor pont az egyszerűség esik jól. Persze ez nem mindig párosult könnyű és gyors elkészítéssel, ahogy jelen esetben sem.


A paprika víz előállításáhot nem is kell más, mint jó adag kápia, vagy kaloforniai paprika. Ezt sütőben meg kell sütni, míg a külseje feketedni nem kezd.