Bélszín konyakos zöldbors mártással

Ami azt illeti ismét szeretném örömömet kifejezni. Most épp azért, hogy eljött végre az ideje, hogy abból a mintegy tizenöt-húsz kiló húsból, amit egyik kedves blogger társam ismeretlenül küldött nekem, készítsek valami finomat. Nem elírás, ismeretlenül ajándékozott meg ezekkel a gyönyörűséges húsokkal. Sajnos, vagy talán érthető módon nem szorgalmazta, hogy elmondjam a nevét. Ennek ellenére nagyon meghat a dolog, mivel ritkán történik ilyesmi az emberrel, legalábbis velem. Ki tudja miért tette, de az biztos, hogy nagy örömet szerzett vele. 

A környezetem azt szokta mondani, hogy nehéz nekem ajándékot adni. Mellesleg mindig adom szépen az infót,  hogy mire vágyom, de többnyire nem vagyok elég sikeres ebben. Vagy nem elég egyértelmű az üzenet, vagy nem hiszik, hogy nekem éppen az kell. Egyszer Sárának mondtam, hogy milyen jó lenne, ha venne valami vicceset nekem, aminek tényleg semmi értelme. És lőn! Kaptam egy hiper-szuper kézi döntéstámogató készüléket, meg egy gigantikus réz dobókockát. Mi tagadás nem sokszor használtam, hiszen idiótaság. A lényeg, hogy volt nekem már ilyen kütyüm, de nem ennyire szépséges. A régi egy csapágygolyókon forgó nagy golyó volt rajta egy nyíllal. Alul meg mindenféle feliratok, hogy igen, nem, talán, később, kérdezd meg anyukádat. Az ember fia jól megpörgette és már lehetett is tudni mi a teendő egy nehéz helyzetben. Na, Sáránktól kaptam egy vakítóan fehér lakkszerűen csillogó, ultra dizájnos ufószerű változatot. A tetején áttetsző üveglappal. A közepén levő ezüst gombot megnyomva egy éles fény elkezdett körbe-körbe forogni. Amikor megállt hasonló okosságokra mutatott, mint az elődje. Imádtam! Tényleg semmi értelme, nem is használtam, de kaptam valami szépet, ami azóta is sokszor eszembe jut. Jut eszembe, meg is keresem, mert az utolsó költözésnél elpakoltam és újra szeretném kitenni az asztalomra. Szóval azt gondolom, hogy sok dolog okozna nekem örömet, de ezekről talán azt gondolja a környezetem, hogy minek. 

A következőt csak azért mondom el, mert már nincs jelentősége, hiszen Sárával megbeszéltük, hogy nem ünnepeljük a születés és névnapomat. Például annak nagyon örültem volna, ha egyszer készít nekem egy finom rántott sajtot, krumplipürével és tejfölös uborka salátával. Persze ezt nem igazán várom el tőle, hiszen a rántott sajtot könnyű elrontani és az már durva lenne, hogy előtte gyakoroljon. Szóval az sem rossz, ha elvisz valahova, ahol nem Tesco gazdaságosból sütik a sajtot. Na és sok minden tetszene még, de ennek most se helye, se ideje. Szóval a bélszínt három nappal az elkészítése előtt olajos pácba tettem. 

A nagy napon begyújtottam a grillt a kertben és mi tagadás, engedve sznobizmusomnak a Weber cégtől vettem külön steak-hez ajánlott grillszenet, amit quebracho fából készítettek, ami Paraguayban és Argentínában őshonos. Ez a fa fiatal korában húsvörös, majd később vérvörös színben pompázik. Annyira nehéz és kemény, hogy hagyományos fűrésszel, vagy fejszével kezelhetetlen. A fa eredeti neve spanyolul quebrar hacha, ami azt jelenti, hogy fejsze törő. Vasút építésnél használják főként talpfának, de nagy kopássállósága miatt padlóburkolatnak is kiváló. Mivel ennyire tömör fa, kiválóan és nagy hővel ég. Legnagyobb meglepetésemre rendkívül finom ízt ad az ételeknek. Amit szeretek a Weber grillszenekben az az, hogy több változata van és egyszerűen a begyulladás után már nem füstölnek, így az étel vidáman tud sülni anélkül, hogy átható füst íze lenne. Igaz ezek a szenek drágábbak a kutaknál kaphatónál, de van pár előnyük. Van ami négy órát is képes égni mérsékelt hővel, ami mellet egész nagy darab húsok sem égnek szét miközben át tudnak sülni. Van ami roppant nagy hővel ég, így a húsok nem száradnak ki, hanem klassz kérget kapnak miközben belül omlósak maradnak. Ez a szén meg egyszerűen szuperül vizsgázott steak esetén. Amit szerettem benne, hogy válogatott nagy darabokból áll, szóval a rácsok közé semmi esem tud behullani. Összegzésként valójában olcsóbbak, mint társaik. Egyszerűen gazdaságosabbak.

A húsokat rátettem a grillre, és ahogy a Heston Blumenthal videóban láttam gyakran forgattam a grillen, ami azt eredményezi, hogy a húsban a nedvek le föl járnak sütés közben. Eddig az volt a divat, hogy egyik oldal x perc, a másik x-1-2 perc, mivel a hő az először sütött oldalról előmelegíti a másik oldalt. Hát Heston barátunk elég triviális megoldással állt elő, de azt kell mondanom igaza van, hiszen így pihentetni sem igazán kellett a húsokat sütés után. Van új a nap alatt :)

Köretnek libazsírral meglent krumplit sütöttem a sütőben. Közben elkészítettem a zöldbors márást. Be kell vallanom hibáztam egyet, mert gyáva voltam. Már dicsekedtem vele, hogy van otthon olajban eltett friss zöldborsom. Pont hétvégén volt a szomszédunknál vendégsereg, akik között volt egy házaspár. A srác a taiwani konzul-helyettes. Azt kérdeztem tőle, hogy feléjük hogyan fogyasztják a zöldborsot. Azt felelte, hogy főleg luxus éttermekben a bélszín steak mellé adják nyersen minden szósz nélkül. Hoppá! Én azt a hibát követtem el, hogy a bors szemeket sajnos megpirítottam serpenyőben, hogy kiengedjék aromájukat. Ez nem volt rossz ötlet, de ettől a bors elvesztette gyönyörű élénk zöld színét és kissé fakó lett. Kár érte. Ezt a hibát legközelebb nem követem el.

A szószhoz vöröshagymát egészen apróra vágtam és jófajta bivaly vajon a borssal együtt szép üvegesre pároltam. Ekkor szintén apróra vágott fokhagymát adtam hozzá. Ezzel már csak egy percig pirítottam és felöntöttem érlelt konyakkal. Az alkoholt kifőztem belőle és hozzáadtam a 35%-os tejszínt. Mikor újra meleg lett levettem a tűzről. Forralni nem érdemes. Gyors tálalás és mehet a hedonizmus oltárára. Azaz beépítem a pocakomba.