Translate

2012. augusztus 16., csütörtök

Csípősnyelvű kacsa, azaz kacsanyelv csípősen.

Egy ideje már játszottam a gondolattal, hogy megküzdök a kacsanyelvvel.
Vízbe tettem 25 dkg nyelvet, két csillagánizst, 1 cm fahéjat, gyömbérből egy evőkanálnyit apróra vágva, egy szál újhagymát, kevéske sötét szójaszószt, sót, cukrot és teáskanálnyi szárított, nem túl csípős darált chilit.
Főztem közepes hő mellet vagy egy órát. Itt meg kell jegyeznem, hogy kb. 20 perc is elegendő, de akkor némileg ropogós az én ízlésem szerint. Biztosra veszem, hogy a távolkeletiek keményebben szeretik.
Tény, hogy a receptek betartásával kapcsolatban nem vagyok következetes, de hát ez van. Jelenleg a mentségem annyi, hogy nem követtem semmilyen receptet sem. A főzés vége felé tettem bele némi rízsecetet.A lényeg számomra az volt, hogy a só, cukor és ecet arányát úgy állítsam be, hogy egyik se lógjon ki a többi közül. A levét elfőztem, hogy csak egy pici szaft maradjon meg, ami szépséges fénnyel vonja körül nyelveket.
Részemről szeretem a csócsálva evést, de akit zavar a dolog az tálalás előtt kíhúzhatja a csonthúrt a nyelvekből. Ekkor már késsel villával is ehetővé válik.

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Én a debreceni John Bullban ettem egy hidegtál-ízelítő részeként sült kacsanyelvet, földimogyoróval.
Sztem csak só volt rajta. Ízlett.
Jövő heten lesz a Kislányom ballagása, szeretem két kilót belőle, fagyasztva, megsütöm.
Kíváncsi vagyok, mit szólnak hozzá a meghívottak.

Imre