Kacsanyelv udon tésztával és fokhagymaszár mártással

Mára bizonyos, hogy a képzeletbeli kedvencek listánkon a kacsanyelv örökös tagságot nyert.
Igaz, hogy bizarr az állaga, ami puha, mégis ellenálló, izmos, de mégsem kemény. És ott a nyelvcsont végén az a hosszú kis porc, amit a világért sem lennék hajlandó megenni, de Sára falja, mint kacsa a nokedlit (csak, hogy kacsánál maradjunk). Igen, mindez igaz rá és mégis van benne valami.

Eddig minden alkalommal ázsiai módon készítettem el, mint most is, de érik az idő, hogy egy magyaros változat is elkészüljön. Nem könnyű beszerezni, de nem is nehéz. A Budagyöngye áruházban a pince soron a picike hentes üzletben, Károly Józsinál időnként kapható. Viszont, ha az ember telefonon egyeztet vele, akkor megmondja mikor lesz és félreteszi. Nagyon szerény, rendes srác és szuper húsokat árul. A magyar változat azért izgat, mert azt tapasztaltam, hogy rengeteg kollagén van a nyelvekben, amitől remekül besűrűsödik például egy szaftos étel. Ez meg egy pörkölt esetében igen csábító vonzerő.

Vietnámi kacsanyelv nasinak

Egy újabb megosztó recepttel állok elő, de ezt lassan már el is várják tőlem.
A kacsanyelvet már használtam alapanyagként a blogon, amire vagy azt kaptam visszajelzésként, hogy soha, vagy azt, hogy ide vele. Szó, mi szó, ez volt a kevesebb.

Én minden esetre szeretem, mert jó az állaga és az íze. Nem tudom mihez hasonlítani, egyrészt ruganyos, hiszen egy izomról van szó. Mégis puhára főzhető, és ez egy olyan állagot eredményez, amire nincs jobb szavam, mint az, hogy vicces.

Csípősnyelvű kacsa, azaz kacsanyelv csípősen.

Egy ideje már játszottam a gondolattal, hogy megküzdök a kacsanyelvvel.
Vízbe tettem 25 dkg nyelvet, két csillagánizst, 1 cm fahéjat, gyömbérből egy evőkanálnyit apróra vágva, egy szál újhagymát, kevéske sötét szójaszószt, sót, cukrot és teáskanálnyi szárított, nem túl csípős darált chilit.
Főztem közepes hő mellet vagy egy órát. Itt meg kell jegyeznem, hogy kb. 20 perc is elegendő, de akkor némileg ropogós az én ízlésem szerint. Biztosra veszem, hogy a távolkeletiek keményebben szeretik.
Tény, hogy a receptek betartásával kapcsolatban nem vagyok következetes, de hát ez van. Jelenleg a mentségem annyi, hogy nem követtem semmilyen receptet sem. A főzés vége felé tettem bele némi rízsecetet.A lényeg számomra az volt, hogy a só, cukor és ecet arányát úgy állítsam be, hogy egyik se lógjon ki a többi közül. A levét elfőztem, hogy csak egy pici szaft maradjon meg, ami szépséges fénnyel vonja körül nyelveket.
Részemről szeretem a csócsálva evést, de akit zavar a dolog az tálalás előtt kíhúzhatja a csonthúrt a nyelvekből. Ekkor már késsel villával is ehetővé válik.

Csirkeláb és zuza malacfüllel

Ilyesztő lehet, de csuda finom. Részemről minden összetevőjétől tartózkodom, de együtt.....

A fület, zuzát, lábat meg kell főzni. A fület érdemes ropgósra hagyni, mert amikor az ember szájában egyszerre van a puha láb, a feszes zuza és a ropogós fül, Na ez igazán perverz, de egyben szívet melengető is, mert olyan állagkavalkád alakul ki, ami feledteti az emberrel, hogy nem is szereti esetleg ezeket az összetevőket. Állaggal nem érjük be, ezért  rizsecet, só, cukor, koriander, szezámolaj, chili, újhagyma és minimális vízben felfőzött szecsuáni bors adja az ízesítést.  Bár ma már sok helyen kapható a szecsuáni bors, de bármily hihetetlen itthon is megterem. Az egyetlen nehézség, hogy télre nem lehet a szabadban hagyni, mert elfagy. Télikertben, vagy a szobában simán átvészeli a telet. Frissen hihetetlenül erős az aromája. A kínaiak zsibbasztó borsnak fordítják magyarul. Egy szem is valóban elzsibbasztja az ember száját. Ha valami nagyon csípőset eszünk és szecsuáni bors is van a fogásban, akkor ez a zsibbadó érzés a rettentő csípéssel  kifejezetten élvezetes.

Ezzel a salátával jó vendégelégedettséget értem el.