Néha belevágunk a fogyókúrába. Legtöbbször pár nap alatt meg is bukik a projekt. Van elég fantáziám hozzá, hogy érdekes és nem hizlaló ételeket kreáljak, de egyszerűen nem tudom rávenni magam. Ha fogyókúrázni kell, akkor inkább a végletekig leegyszerűsítem a dolgokat. Fogok egy darab répát és megeszem. Ha olyanom van még az sem érdekel, ha meg sincs hámozva, csak megmosva. Úgy élem meg, mint a hortobágyi húsos palacsintát (amit sosem eszek), amikor vega módon készítik el valami zöldséges, vagy gabonás töltelékkel. Ez az étel az, ami. Ha másból készül, akkor már nem azonos az eredetivel. Ilyenkor mi a fenéért nem lehet elnevezni zöldséges, vagy gabonás töltött palacsintának, paprikaszósszal. Most őszintén, hogy hangzik ez? Brassói szűzpecsenye répából. Nekem nem tetszik.
Egy tradicionális étel attól az, ami híressé tette. Ha gyökeresen megváltoztatjuk, akkor vállalni kell a másságát. Simán ízesíthetünk valamit egy ismert étel receptje alapján, de.... Na mindegy ez az én privát véleményem. Valójában mindenki azt csinál felőlem, amit akar. Nem fogok senkit sem meggyőzni, hogy tegyen másképp, mert szerintem ez a helyes. Én sem szeretném, ha mások pont arról kezdenének győzködni, hogy milyen helyes dolog, ha a régi recepteket átírjuk egytől egyig, mert az milyen trendi. Mellesleg a mára már kissé elcsépelt újragondolt ételeket szeretem, mert ezek megmutatják a szakács kreativitásának határait. De ez a szabadság szerintem megengedett, mivel előre lehet tudni, hogy valami meglepőt fog kapni az ember. De répázzunk inkább!
2 megjegyzés:
Ezt szívesen megkóstolnám, még nem láttam, vagy nem vettem eddig észre a lila répát. Máskülönben, én állandóan módosítok, "fúziózok", ezért vagyok konyhatúra :)
Amúgy hortobágyi húsos palacsintát talán 1x ettem, nem ízlett, a "konyhámban" pedig még nem készült ...
El nem tudom képzelni, hogyan tudott elterjedni a hortobágyi. Bár értem, hogy remek dolog a maradék felhasználására. Egyszer leht, hogy nekiesek egy ehető változatot létrehozni.
Megjegyzés küldése