Első jel: ahogy haza érkezik és ledobta a ruháit és beleugrott valami kényelmes "játszós ruhába" első dolga, hogy valami töményet igyon, pálinka, vodka, akármi. Na, ha ez történik, akkor tudom, hogy nem érdemes "megbeszélni", inkább töltök neki még egyet, hogy lazuljon. Azt tudni kell róla, hogy alig iszik tömény italt, édes pancsot meg soha, maiximum elvétve Bailleys-t. Bort szinte minden nap iszogat, de azt is szerényen. Sohasem láttam részegnek, de spiccesnek igen. Ilyenkor nagyon cuki. Semmi női kötekedés, csak mosolygás. Szerencsétlenségemre már vagy két éve nem volt ilyenben szerencsém.
A második jel, hogy valami brutálisan fűszereset, erőset akar enni. Mint a szecsuáni csirke, például.
(szecsuáni csirkeszárnyak) Most a brutalitás más értelmet nyert, kenyeret sütött. Persze, nem ez a brutális, de amikor dagasztotta, nem szerettem volna a tészta helyében lenni. Nem tudom, hogy mit, vagy kit képzelt az ujjai közé, de az biztos, hogy megfulladt. Nagy vehemenciával gyömöszölte a tésztát, bár nem a tökéletesség igényével. Reggel keverte be a kovászát némi fehér tönköly liszttel (szintén a Szabó Malom terméke), hogy majd holnap reggel megsüti, addig hadd pihenjen. Néztem is, amikor hazajöttünk, hogy milyen szépen "bugyborékol". Ám most nem várta meg a reggelt.
Sára, ahogy átöltözött, rögtön összetört kb. fél darab élesztőt megöntözte mézzel, szórt rá némi lisztet, összekeverte és langyos vízzel felöntötte. Ez után következett a narancs kifacsarása, majd egy pohárba vodka, jég és rá a friss narancslé. Ilyen a csajom, még dühében is logikai sorrendet tart: amíg felfut az élesztő issza a lazító, vagy inkább bódító italt. Nem is tiltakozom, mert nincs annál rosszabb, mint amikor józanul van rossz kedve. Ha iszik egy keveset, többnyire jó fej, így nekem is maradt némi remény.
Szóval, a kovászt a felfutott élesztőt összekeverte a maradék liszttel és ez után jött a sokat mondó dagasztás. Inkább nevezném gyurkálásnak, vagy marcangolásnak. Mindegy, éreztem, hogy ez most nem csak a kenyérnek, de Sárának is jót tesz. Végül lefedte egy fóliával és félre tette kelni.
Itt volt az első esélyem, hogy egyáltalán szóba elegyedjek vele.
Amikor megkelt a kenyértészta újra összegyúrta és szétporciózta sütőformákba. Az egyik kenyérbe dió darabokat kevert, egybe hagyma szárat vágott, a maradékot pedig
simán hagyta és félre tette, hogy újra megkeljen, de már csak kb. 40 percre.
Közben kinyitott egy üveg bort is, hogy nehogy veszítsen a kezdeti vodka-narancs a hatásából.
A sütőt előmelegítette 200 fokra és gőzbevezetés mellett elkezdte sütni a kenyereket, majd 180 fokon folytatta kb. 30 percen át.Hogy mitől ilyen csodásan lyukacsos? Attól, hogy nincs teljes mértékben kidolgozva a tészta és hagyta majdnem folyósan lágyra az állagát.
Szinte ki sem hűlt (nem ajánlom így enni) meg is vágtuk a kenyeret, kolbásszal, mustárral és chili paprikával tömtük a fejünkbe, így este 8 után. Abszolút egészségtelen, sőt káros, de mennyei és oly mértékben nyugtatja az idegeket, hogy kit érdekel a rengeteg kalória és az éjszakai nem alvás?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése