Rántott szűz mézes,diós görög salátával

Van, hogy az összetettség és van, hogy az egyszerűség gyönyörködtet. Van, hogy időt szánok egy étel elkészítésére mit sem foglalkozva azzal, hogy mennyi energia, és van, hogy pillanatok alatt el akarok készülni vele. Ez bizony nem nem azon múlik, hogy van-e bármi más dolgom, hanem, hogy mennyire köt le a főzés. A mit sem foglalkozva bizony néha azt is jelenti, hogy nem hoz tűzbe, ha Sára azt kérdezi  mikor lesz már kaja. Igaz, néha büntetem is őt, mert hétvégeken pl. már reggel rákérdezek mit szeretne enni. Vagy nem válaszol erre, vagy azt, hogy teljesen mindegy. Ugye nem kell magyaráznom hosszasan a női mindegyet.

Felvetem neki pl., hogy x alapanyagot használnám fel, mire a válasz: bármit, csak azt ne. Ilyen alkalmakkor néha bizony azzal szivatom, hogy nem kezdek neki a főzésnek. Idővel szerencsére ahhoz is hozzászoktattam, hogy az ebédet annyira kitolom, hogy az előrehozott vacsorával egybeér. Ez azt jeleni, hogy kb. öt körül eszünk. Így nincs fogyókúra, de a hízás is mérsékeltebb.

Íme, megmutatom leleményes házisárkányom miféle tacepaokat dugdos elém, hogy inspiráljon a főzésre. Szerintem ezzel már elkésett, maximum idegesít vele, de azt gondolom azzal is elégedett. Igaz ma nem érdemeltem ki a cetlit, viszont nem volt kedvem sokat pamacsolni, ezért felpörgettem magam és mindössze fél óra alatt odarittyentettem a vacsorát.

Egy sertésszüzet  egészben szépen körbepirítottam serpenyőben, majd fekete szezámmagos panírba forgattam. Ez a módszer azért jobb, mint nyersen panírozni, mert így a hús ízében sokkal árnyaltabb lesz. A kéreg, ami ilyenkor keletkezik remek sült ízt kölcsönöz a húsnak. És az sem megvetetndő, hogy benntartja a szaftokat. Sütés után a panír ropogós marad, de a hús belül nem veszíti el szaftosságát. Ezt a módszert már bélszín esetében is alkalmaztam és akkor is nagyon elégedett voltam, mondhatom, isteni volt.

A köret görög stílusú saláta lett, amit viszont mindenképpen meg kellett bolondítanom, hogy melengetőbb legyen. Ehhez mindössze annyi csodát kellett tennem, hogy mézben áztatott diót tettem a tetejére, na meg egy kicsit a mézből is. A enyhén fokhagymás joghurtos szósz és az édes ropogós dió annyira feldobták a salátát, hogy teljesen elaléltunk tőle. Nem szokásom egy szót sem ejteni az egyszerű vacsoráinkról, sőt ezeket általában fel sem teszem a blogra, de ez most annyira telitalálat volt, hogy mindkettőnk estéjét bearanyozta.

Hozzávalók
sertésszűz
panír és fekete szezámmag
uborka
paradicsom
pritamin paprika
lilahagyma
olíva bogyó
görögjoghurt
fetasajt
méz
dió