Két szál citromfüvet félbevágtam és beletettem a lábosba. Került bele még halszósz, egy kiskanálnyi vörös pálmacukor. Ez alig édes, viszont remek aromát ad minden ételnek. Ha nem okoz gondot, hogy az étel sötét lesz, akkor legtöbbször barna kókuszmelaszos cukrot használok, mert ez valami csoda. A melasz új dimenziókba emeli az ételeket. Annyira telt és összetett aromát tesz mindenhez, amiről kár lenne lemondani. Jelen esetben viszont zavart volna, ha barna szószban állt volna az étel. A hús mellé még egész fokhagyma gerezdek picike chili paszta került.
Lefedve betettem a sütőbe és először 200 fokon sütöttem 45 percig, majd redukáltam a hőt 140 fokra és szép kényelmesen és kíméletesen tovább sütöttem, míg vajpuha nem lett. Ez további 1,5-2 órát jelent körülbelül.
Tűzforró wokba vékony csíkokra vágott gyömbért tettem, majd fél perc múlva durvára vágott fokhagymát. pár pillanat múlva belekerült a szójacsíra is és egy adag a hús szaftjából. A sósságot halszósszal állítottam be. Amikor minden megpirult, ami nem több, mint két perc a csíra esetén, jó vastagon megszórtam apróravágott korianderrel. Nem győzőm eleget hangoztatni, hogy az egyre inkább beidegződött szokással szemben, miszerint a koriandernek csak a leveleit használja igen sok szakács, a szárában rengeteg íz van és egyáltalán nem rágós. No persze lehetett volna fajsúlyosabb köretet is tenni a hús mellé, viszont a sertés zsírosságát tekintve kevésbé kell szégyenkeznünk, ha zöldséggel esszük. Így sokkal könnyedebb fogás sül ki belőle.
malacpofa
citromfű
halszósz
vörös pálmacukor
fokhagyma
gyömbér
szójacsíra
koriander
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése