Céklasaláta

Vannak pillanatok nálunk, amikor a józan ész diktál egy kicsit. Mostanában kivételesen szaporodott ezeknek a száma. Ilyenkor félretesszük a sok fűszert, húst, és készítünk valami salátát. Ezekről soha nem írok. Azt gondolom senkit nem érdekel. Néha egészen jól sikerülnek, de valahogy úgy vagyok vele, hogy ami hidegen készül, abban semmi extra sincs, csak szeletelgetés és összekeverés. Tudom, hogy ez tévedés, hiszen nem mindegy mit mivel keverünk össze, és persze az arányok is számítanak.

Most teszek egy próbát és megmutatom az egyik vacsoránkat. Egészen friss és apró céklát egy speciális reszelőn, ami juliennre, azaz gyufaszálnyi csíkokra képes aprítani a zöldséget lereszeltem pár gumót. majonézt, tejfölt, joghurtot összekevertem. Sóval, borssal és pár cseppnyi mogyoróolajjal ízesítettem, mert az szerintem nagyon jól illik az ilyen földes ízű alapanyagokhoz. Diót frissen serpenyőben megpirítottam, picit hagytam hűlni, majd megszórtam vele a salátát. Nehezemre esik bevallani, de finom lett.

Hozzávalók:
friss cékla
majonéz
tejföl
joghurt
mogyoróolaj
dió

Hideg rántotthús "újratöltve"

Mit is lehet kezdeni a megmaradt rántotthússal?

Már önmagában az a tény is csoda, hogy megmaradt. Szerintem a rántott hús azon kevesek közé tartozik, amit addig eszik az ember, amíg van. Vacsorakor 7-kor, aztán 8-kor ismét, mert már ülepedett annyit, hogy valamennyit magunkba tudjunk tömni, ha még mindig maradt, akkor 10-kor is a film alatti reklám közben. És ha még ekkor sem fogyna el, akkor reggel biztosan ez lesz az első, amit a konyhában célbaveszünk.
Volt önuralmunk, meg tartásunk, úgyhogy nem jártunk rá a megmaradt rántott bélszínre sem aznap este, sem másnap reggel. Ha megússza ez a maradék kis húsdarab, hogy a hűtő mellett állva rögvest befaljuk, amint hazaérünk, akkor van esély, hogy egy új fogás legyen belőle.
Most pont ez a nem mindennapi csoda történt.

Sült bébicékla salátának elkészítve

Az öreg Imréről talán már írtam, Ő az, aki évek óta jár hozzánk és segítkezik a ház körüli munkákban, amikor szükséges, nem utolsó sorban pedig nála terem a paradicsomaink egy része és olyan csodálatosan metszett gyümölcsfái vannak, amit mindenki csak irigyelhet.

Nemrégiben náluk jártunk szüretelni és észrevettük, hogy a veteményese tele  van apró céklalevelekkel. Rögtön le is csaptam: Imre, ti ugye nem eszitek meg a leveleket? Naná, hogy nem volt a válasz. Buzdítottam, hogy fogyasszák, de azért elkunyiztam egy zacskónyit. Imre meg serényen szedte nekem, igaz tövestől. Na, ez még jobban tetszett. Pinduri céklácskákat vittem haza levelstől.