Hirtelen sült csirkecomb hoisin szószos zöldségekkel

Az egyik kedvenc fűszer párosításom kínai ételnél a chili, gyömbér és szecsuáni bors hármasa. A szecsuáni bors nagyon jellegzetes, markáns ízű fűszer. Tény, hogy a magyar ízvilágtól messze áll. Talán ez lehet az oka annak, hogy a kínai éttermek is fukarul bánnak a használatával, szinte elő sem fordul az ételeikben. Nem tudnám megmondani, hogy először megkóstolva milyen lehet ízleleni, mennyire gondolná az ember, hogy ehetetlen, mert mi itthon imádjuk, szerintem függők vagyunk.
Emlékszem, amikor pl. koriandert először kóstoltam, annak határozottan szappan íze volt. Sára konkrétan kitúrta a tányér szélére és közölte, hogy ehetetlen. Most meg, ha nincs egy héten legalább egy alkalommal korianderrel készült ételt, hiányolja. Hogyan lehet, hogy a szappan íz eltűnik, az illatát könnyednek, finomnak az ízét pedig frissen zamatosnak érezzük? Fogalmam sincs, de így van.

Szárazra főtt övhal aszalt szilvás szószban

Még hajdanán, amikor Wang mesternek az étterme a második kerületi Fő utcában volt és a karrierje kezdődni látszott jártunk az étteremben Sárával. A neten olvastam, hogy egyedül nála kapható friss házi tésztából készült zöldséges köret. És valóban. Bele sem kezdek, hogy elmeséljem az élményt, mert lehetetlen. Semmilyen tészta élményemhez nem hasonlít. Csodás.
Azt viszont elmesélem, hogy hétvégenként a tésztaszakácsot kihozták rejtekhelyéről és megmutatták a mit sem sejtő nagyérdeműnek, hogyan kell tésztát gyártani. Ez önmagában show műsor lehetne, de nem az, hanem a tésztakészítés valós folyamata.

Kétszer sült szárított marha

Valahogy eltűntem az éterben.  Ez az időszak nem a hú mit is csináljakról szól, akad dolog bőven, na meg stressz is. Úgyhogy az írás, meg a főzés kissé háttérben maradt annak ellenére, hogy akár ez lehetne a lazítás is. Az írás nem éppen megy nekem könnyen. Beszélni persze egy levegővel is jelentős mértékben tudok. Mire leírom, amit szeretnék már rég el is felejtettem, amit mondani szerettem volna. Sajnos leelőzöm magam. Persze, hogy főzök minden nap, de nincs kedvem rendesen tálalni, de fotózni sincs. Most mégis rávettem magam, hogy szavakkal is megörökítsem egyik nagy kedvencünket a kétszer sült kínai marhahúst. Időigényes némileg és pazarló is, de sebaj, mert nagyon finom. Azoknak való, akik szeretnek kicsit rágódni egy ételen. Nem arról van szó, hogy rágós a hús, mint amikor sületlen, hanem, hogy kissé kiszáradt és ettől nem az omlósság, hanem a masszív állag jellemzi. Kicsit olyan, mint az "al dente" jelző a tészták esetében. Na, ez most egy baromság volt, az al dante épp, hogy kevéssé megfőttet jelent. Jobb példa lenne, amikor az anyósom rommá süti a húst, amitől egész estét betöltő rágássá alakul a vacsora, de ezt meg csak én tudom, hogy milyen élmény.

Szecsuáni csirkeszárnyak - haladóknak!

Ha van étel, amire azt mondhatom, hogy top-top-top, akkor ez az. Amíg az ember nem eszik egy jól elkészített szecsuáni csirkeszárnyat, addig csak szereti a kínai konyhát, ez után viszont imádni fogja.
Tökéletes borzalom. Így tudnám leginkább jellemezni ezt az ételt, mégis ha beleízlelek, akkor muszáj tovább és tovább ennem, míg az utolsó kis szárnydarabocska is elfogy. Minden falat egy újabb szenvedés és egy újabb gyönyörűség is egyben. Perverz, ezért mondom, hogy csak haladóknak.

Van még két fontos tudnivaló, annak aki otthon nekilát elkészíteni:
1, Olyan mérhetetlenül erős, torokkaparó szag fog terjengni a konyhában, ami szinte megfullasztja az embert.
2, Valójában kettős szenvedés ez az étel, egyszer amikor befelé megy, másodszor, amikor kifelé. Viszont a jó hír, hogy kipucolja a beleket. :-)

Kurkumás leves marhahúsos gombócokkal és citromos szecsuáni zselével

A mai vacsorával megosztottam az itthoni társadalmat.
A szomszédomnak is adtam egy adagot, de még síri csend van felőlük. Ismét olyan levesben főtt ételt akartam készíteni, mint a múltkor.  (http://mukedvelohedonista.blogspot.hu/2012/10/leves-is-meg-nem-is-brutalis-iz-csak.html)  Legalábbis valami hasonlót. Akkor irdatlan aromás és csípős lett, imádtuk.

A szomszédok nem szeretik a túl erőset ezért azt gondoltam ki, hogy egy olyan eddig nem alaklmazott megoldással rukkolok elő, aminek az a lényege, hogy az erős aroma és a csípősség külön érkezik a leveshez.

Gong bao csirke

Gong bao néven sok kínai étterem és büfé kínál csirke és rák ételeket. Ezek annyiban köthetők össze, hogy mogyoró van bennük, de ez így kevés, ettől még nem lesz az, aminek lennie kell. Én most az igazi, vagy legalábbis azt jelentősen megközelítő gong bao receptet készítettem el. Hozzáteszem, nem kis utánajárásba került, de megérte.

Sajnos a kínaiak nagyon nehezen értik meg, hogy meg kellene mutatniuk nekünk mi az, amit ők esznek. Valamiért azt feltételezik, hogy nekünk az úgysem ízlene, miközben az ételeik messze finomabbak, mint amit nekünk, magyaroknak felszolgálnak. Kínai étteremben - kevés kivételtől eltekintve - mindig kérni kell, hogy azt az étlapot mutassák, amit a kínaiknak adnak oda.

Leves is, meg nem is - brutális íz, csak bátraknak

A kínaiak rengeteg főzési eljárást tartanak számon. Én 39-t tudok megnevezni, de valószínűleg ennél is több van, ha beleszámoljuk az egymástól csak kis mértékben különböző változatokat. A lényeg, hogy minden eljárásnak külön nevet adtak. Meg nem tudnám mondani, hogy most melyiket választottam, mert csak egy dolog lebegett a szemem előtt: valami erős, szószos és pirított ételt készíteni, ami azonban nem tartalmaz keményítőt. Látszatra ez elég ellent mondásos. És az is.

Csirkeláb és zuza malacfüllel

Ilyesztő lehet, de csuda finom. Részemről minden összetevőjétől tartózkodom, de együtt.....

A fület, zuzát, lábat meg kell főzni. A fület érdemes ropgósra hagyni, mert amikor az ember szájában egyszerre van a puha láb, a feszes zuza és a ropogós fül, Na ez igazán perverz, de egyben szívet melengető is, mert olyan állagkavalkád alakul ki, ami feledteti az emberrel, hogy nem is szereti esetleg ezeket az összetevőket. Állaggal nem érjük be, ezért  rizsecet, só, cukor, koriander, szezámolaj, chili, újhagyma és minimális vízben felfőzött szecsuáni bors adja az ízesítést.  Bár ma már sok helyen kapható a szecsuáni bors, de bármily hihetetlen itthon is megterem. Az egyetlen nehézség, hogy télre nem lehet a szabadban hagyni, mert elfagy. Télikertben, vagy a szobában simán átvészeli a telet. Frissen hihetetlenül erős az aromája. A kínaiak zsibbasztó borsnak fordítják magyarul. Egy szem is valóban elzsibbasztja az ember száját. Ha valami nagyon csípőset eszünk és szecsuáni bors is van a fogásban, akkor ez a zsibbadó érzés a rettentő csípéssel  kifejezetten élvezetes.

Ezzel a salátával jó vendégelégedettséget értem el.