Kacsanyelv udon tésztával és fokhagymaszár mártással

Mára bizonyos, hogy a képzeletbeli kedvencek listánkon a kacsanyelv örökös tagságot nyert.
Igaz, hogy bizarr az állaga, ami puha, mégis ellenálló, izmos, de mégsem kemény. És ott a nyelvcsont végén az a hosszú kis porc, amit a világért sem lennék hajlandó megenni, de Sára falja, mint kacsa a nokedlit (csak, hogy kacsánál maradjunk). Igen, mindez igaz rá és mégis van benne valami.

Eddig minden alkalommal ázsiai módon készítettem el, mint most is, de érik az idő, hogy egy magyaros változat is elkészüljön. Nem könnyű beszerezni, de nem is nehéz. A Budagyöngye áruházban a pince soron a picike hentes üzletben, Károly Józsinál időnként kapható. Viszont, ha az ember telefonon egyeztet vele, akkor megmondja mikor lesz és félreteszi. Nagyon szerény, rendes srác és szuper húsokat árul. A magyar változat azért izgat, mert azt tapasztaltam, hogy rengeteg kollagén van a nyelvekben, amitől remekül besűrűsödik például egy szaftos étel. Ez meg egy pörkölt esetében igen csábító vonzerő.

Mogyorószószos csirke

Ez tipikusan egy olyan étel, amit nehéz elrontani, viszont könnyű elkészíteni. Gyorsan megvan és isteni finom. Ha ruha lenne, azt mondanám, hogy alap darab.

Legfontosabb íz meghatározója a mogyoró vaj. Na, ez az amit nem szeretek túlzottan, meg nem enném vajaskenyérrel, de ha távolkeleti ízekre vágyom, akkor hoci-nesze van. Ilyenkor egyszerűen imádom.

Borjúsült mogyorószósszal és mangósalátával

Szeretem a mangót, pláne akkor, ha sikerül napon érett gyümölcsöt szereznem. Ennek az íze össze nem vethető a zöld és piros foltos, multikban kapható változattal. Az is finom, de ez fenomenális. Már jött is a gyümölcsből áradó üzenet, hogy saláta akar lenni. Méghozzá olyan, ami húsok mellé való.
Lehet ennek nem engedelmeskedni?

Mogyorószószos rák

Tegnap a kacsanyelv mellé készítettem egy kis rákot is. Lábosba épp csak annyi vizet tettem, ami arra elegendő, hogy úgy 10-12 percig ingább gőzölődjön lefedve, mint bő vízben álljon. A végére úgyis annyi folyadékot enged ki magából, hogy azt már érdemes felhasználni másra: a páncélt vissza tenni a lébe és tovább főzni és akkor finom levest lehet készíteni belőle vagy remekül fel lehet használni rizottó készítésénél is.
Kb. 10 perc leteltével részemről benne hagytam a lábosban, rajta hagyva a fedőt. Egyrészt, hogy tényleg legbelül is átjárja a meleg, másrészt így nem hűl ki. Az ízesítéshez pírítottam egy darab gyömbért, tettem hozzá két evőkanál ropogós mogyoróvajat, 1 evőkanál édes szójaszószt, 1 szál újhagymát félcentis szeletekben és egy evőkanál halszószt. Gyorsan összemelegítettem majd összekevertem a rákkal és tálaltam. Ha nem lettem volna lusta, tettem volna bele friss kurkumát, amitől még jobb íze és színe lett volna a szósznak, de nem tettem.
Sőt, ha még ennyire sem lettem volna lusta, akkor a mogyoróvajat is én készítettem volna frissen. Ugyanis van otthon egy zacskó teljesen friss mogyoróm, ami még tartalmazza az eredeti nedvességét. Készítettem már belőle mogyorószószt, amibe bárányfasirtot mártogattunk. Döbbenetesen jó volt.