Világ életemben utáltam a kaprot. Most sincs ez máshogy, bár tény, hogy legutóbb, amikor egyszülött fiammal a város aszfaltját koptattuk, kitalálta, hogy együnk valami édességet. Ekkor remek ízléssel rámutatott az egyik híres amerikai kávézó lánc kirakatára, hogy itt a remek hely és alkalom. Be is libbentünk, Én a mosdóba, Ő meg maradt az ajtóban. Egy tapodtat sem mozdulhatott, ha nem akarta apucika eszement haragját a saját nyakába zúdítani. Ezt a gyermeki engedelmességet meghálálván pár méterrel arrébb bevittem a megfelelő helyre. Ez pedig a Borkonyha. Ha valahol akkor itt egyen a büdös kölke! Kellemes fogadtatás mellett leültünk a tuti holtidőben.
