Translate

2013. április 30., kedd

Lila répa sütve


Néha belevágunk a fogyókúrába. Legtöbbször pár nap alatt meg is bukik a projekt. Van elég fantáziám hozzá, hogy érdekes és nem hizlaló ételeket kreáljak, de egyszerűen nem tudom rávenni magam. Ha fogyókúrázni kell, akkor inkább a végletekig leegyszerűsítem a dolgokat. Fogok egy darab répát és megeszem. Ha olyanom van még az sem érdekel, ha meg sincs hámozva, csak megmosva. Úgy élem meg, mint a hortobágyi húsos palacsintát (amit sosem eszek), amikor vega módon készítik el valami zöldséges, vagy gabonás töltelékkel. Ez az étel az, ami. Ha másból készül, akkor már nem azonos az eredetivel. Ilyenkor mi a fenéért nem lehet elnevezni zöldséges, vagy gabonás töltött palacsintának, paprikaszósszal. Most őszintén, hogy hangzik ez? Brassói szűzpecsenye répából. Nekem nem tetszik.

Egy tradicionális étel attól az, ami híressé tette. Ha gyökeresen megváltoztatjuk, akkor vállalni kell a másságát. Simán ízesíthetünk valamit egy ismert étel receptje alapján, de.... Na mindegy ez az én privát véleményem. Valójában mindenki azt csinál felőlem, amit akar. Nem fogok senkit sem meggyőzni, hogy tegyen másképp, mert szerintem ez a helyes. Én sem szeretném, ha mások pont arról kezdenének győzködni, hogy milyen helyes dolog, ha a régi recepteket átírjuk egytől egyig, mert az milyen trendi. Mellesleg a mára már kissé elcsépelt újragondolt ételeket szeretem, mert ezek megmutatják a szakács kreativitásának határait. De ez a szabadság szerintem megengedett, mivel előre lehet tudni, hogy valami meglepőt fog kapni az ember. De répázzunk inkább!

Vettem egy nagy adag lila répát. A történetébe nem bonyolódnék bele, mivel akárhol is olvastam utána azt láttam, hogy mindenki találgat. Annyi biztos, hogy a középkorban tuti lila volt a répa kívül, és belül narancssárga. Egyes leletek szerint az ókori Egyiptomból is maradtak fenn nyomok. Répa ültetvény nyomát fedezték fel Afganisztánban I.e. 5000 körüli időkből. Egyesek szerint egy holland termesztő nemesített először sárga sárgarépát. Hogy miért, az is talány. A lényeg, hogy ez terjedt el a nagyvilágban. A lilának szerintem répásabb az íze, mint a mai változatnak. Hogy melyik finomabb? Hát a mai ipari vacakhoz szokva az intenzív répa íz szinte túl erős is. Nekem minden esetre tetszik, de először meglepően tolakodó. Meg kell tanulni használni. Lássuk a vacsorát. Répát feldarabolni. Olívaolajjal, balzsamecettel meglocsolni, sóval, borssal megszórni és betenni a sütőbe 200 fokra, amíg meg nem sül. Legyünk őszinték, nem volt olyan rossz.

2 megjegyzés:

wanna írta...

Ezt szívesen megkóstolnám, még nem láttam, vagy nem vettem eddig észre a lila répát. Máskülönben, én állandóan módosítok, "fúziózok", ezért vagyok konyhatúra :)
Amúgy hortobágyi húsos palacsintát talán 1x ettem, nem ízlett, a "konyhámban" pedig még nem készült ...

Műkedvelő Hedonista írta...

El nem tudom képzelni, hogyan tudott elterjedni a hortobágyi. Bár értem, hogy remek dolog a maradék felhasználására. Egyszer leht, hogy nekiesek egy ehető változatot létrehozni.