Vettem tegnap egy lepényhalat. Amikor itthon kicsomagoltam a a zacskóból meglepett milyen vastag. Nem szokott ilyen lenni. Ahogy nézegettem észrevettem, hogy tele van ikrával, de annyival, hogy elképesztő. A fejétől a farkáig. A hasa aljától a gerincoszlopig mindkét oldalon. Na ilyen halat még soha nem vettem. Sokat töprengtem mit kezdjek ennyi ikrával. Rántott ikragombóc, vagy főtt ikragombóc lime-os korianderes szószban.
Izgalmas gondolatok, de inkább a megérzésemre hagyatkoztam, mint a tervezésre. Hagytam hogy repkedjenek a gondolatok az elmém előtt. Konfitált fokhagymás ikrasaláta. Na, ez nem hangzik annyira izgalmasan, mint az előbbiek, de bízom magamban. Nem mindig a leghangzatosabb és legszebb a legfinomabb.
Az ikráról leszedtem a hártyát és feltettem egy serpenyőben, hogy átsüssem. Közben sót és borsot is tettem hozzá. Szépen, alacsony hőfokon elpárologtattam a nedvességet belőle. Eközben fogtam vagy 8-10 gerezd fokhagymát és kis olívaolajjal betekertem alufóliába és 150 fokos sütőben húsz percig sütöttem, majd ott hagytam még vagy fél óráig a hűlő sütőben. Szuper édes és krémes lett. Egy késsel szétnyomkodtam és az ikrához kevertem. Feltettem egy tojást is főni. A sárgáját szétmorzsoltam, a fehérjét pedig rettentő apróra vagdostam. Mindkettőt belekevertem az ikrába. A végső mozzanat, hogy tettem hozzá kis majonézt, hogy szép krémes legyen.
Megkóstoltam és nem volt rossz, de nem is voltam elégedett. Citrom!!! Az kell még bele. Alig tettem hozzá egy negyedet, de az pont kellett. Nem lett savanyú, de kellő pikánsságot adott neki. Na jó, de mit kezdjek a krémmel? Kenyérre csak nem kenhetem! Megvan! Római salátával fogom tálalni és kenyérkockákkal, és az elmaradhatatlan lilahagymával. A leveleket felkapva kézzel ettem, mint régen kenyérbéllel a levest kanál híján, ahogy a Mátyás királyos meséből megtudhattuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése