Kókuszos pulyka

Olyan jó lenne, ha a pulyka íze jó lenne!
Akárhányszor arra gondolok, hogy pulykából készítek ételt, mindig visszakozom a végén, mert annyira semmilyen a húsa, hogy nincs kedvem elkészíteni. Pedig mindezért kárpótolnia kellene annak, hogy egészséges. Sára persze azt mondja, hogy ha valami durván fűszereset csinálok, akkor az nyugodtan lehetne pulykából, hiszen a fűszerek fognak dominálni, de az az igazság, hogy fűszer ide, vagy oda, rossz ízű hús, fűszerezve is rossz ízű hús. Ez talán túlzás, de a lényeg, hogy a pulyka fűszerezve is csak pulyka marad.

Mindezek ellenére most mégis ehhez a húshoz nyúltam. Nem önszántmaból. Sára kiemelte a  húspultból és közölte, hogy ez egy szép hús, ebből legyen a vacsora. Persze Édesem! - kb. ennyi volt az én hozzászólási lehetőségem a dologhoz.

Van egy szuper öntött vas lábasom, gondoltam ebbe összedobálok mindent, nyitok egy sört és vagy két órára betolom a sütőbe, addig is elfelejtem, hogy pulyka lesz a vacsi.
Így is történt. Fogtam a húst, megsóztam és beraktam a lábosba, rengeteg vöröshagymát felszeletelve, és egy maroknyi fokhagymát megpucolva utána hajítottam, beledobtam egy-két teás kanálnyi zöldborsot, két centinyi reszelt gyömbért, két evőkanálnyi sárga curry pasztát, majd meglocsoltam bőségesen kókusztejjel.
Ennél többet nem kívántam tenni a pulyka érdekében. Míg a hús készülődött nekiültem, hogy a szerdai vacsoraestre felkészüljek. Nem mintha nem tudnék órákat mesélni a középkori magyar konyháról, de azért mindig olvasok valami új, érdekes dolgot. Na, a magyarok pulykát pont nem ettek. :-) Egyébként az első megmaradt receptek mindegyike a főurak ételeit írja le, arról egyáltalán nincsenek írásos emlékek, hogy a köznép mit ehetett, hogyan táplálkozott. Ami a leginkább meglepett, hogy borból is csak fehéret ittak az elődeink. Ezek inkább voltak lőrék, mint jó fajta borok és frissen itták, nem érlelték, mint ma. Mondhatjuk, hogy a borászkodás igencsak gyerekcipőben járt. A vörösbor nagyon ritka volt, szinte egyáltalán nem ismerték.

A lassú sülés-fővés igen jót tett a pulykának, a hagyma és zöldbors íze átjárta a húst és a kókusztej kellemesen lággyá tette. Olyan jól átvette az ízeket, hogy már-már nem is pulyka volt, hanem egy ízletes hússzelet. Többnyire hosszas pácolás szükséges ahhoz, hogy ez a madár finom legyen, de ez most tokkal, vonóval két óra alatt megvalósult, nem is akárhogy.
Jó kis vacsora lett belőle.

Hozzávalók:
pulyka szárnytő
vöröshagyma
fokhagyma
zöldbors
kókusztej