Vannak napok, amiknek jobb volna meg sem történniük. Persze, megtörténnek és a legrosszabb, hogy sokkal hosszabbnak tűnnek mint egy jó, vagy akár egy átlagos nap.
A rossz napra nem lehet felkészülni, nincs előjele és leginkább csak egyetlen mozzanata rossz, ám ettől az egész pocséknak tűnik.
Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy húst kell ennem, húst valami nagyon durva ízesítéssel.
A nehézség csak az, amikor idegességemben egy boltnál sem állok meg és itthon szembesülök azzal, hogy semmi hús nincs a hűtőben. Ilyenkor már csak az tud némi vigaszt nyújtani, hogy ha van legalább egy sör behűtve. Na, ha még az is hiányzik, teljes a nekikeseredésem. Most legalább ez utóbbi volt.
Nem vagyok szent. Szemrehányón mondom Sárának, hogy nem vettünk semmit. Ő meg néz, hogy ez most miért is az Ő hibája. Semmiért, de akkor is. Ilyenkor én - átlag pasi módjára - tovább duzzognék, de ő megoldást keres. Mi van itthon, miből lehetne valamit csinálni? Eltelik egy kis idő, amíg hajlandó vagyok konstruktív gondolkodásra, meg némi sör is elfogy közben. Sör meg valami tömény. Ezt kéne együttesen felírni az orvosoknak antidepresszánsként. Teszem hozzá semmit sem utálok jobban, mint ha egy korttyal is többet iszok a kelleténél. Minden ismerősöm rajtam röhög, hogy a pálinkát miért kortyolgatom és nem lehajtom. Azért, mert az ízéért iszom és nem a hatásáért. Amit azért kell lehajtani, mert karcos, köszi nem kérem. Kivétel a vendégségben kapott pálinka. Szóval inni nem tudok és nem is akarok hedonistán.
Volt egy kis malacsült megmaradva, de tényleg csak nagyon kevés. Sárának vettem a minap néhány darab kacsa zúzát a kínaiaknál. Ezek sültek voltak. Hát, húsból most ennyi jutott.
Azt mondta Sára, ez most egy átlag kínai büfé mintájára készült vacsora lesz, ami annyit tesz, hogy a kevés alapanyagot feldúsítják káposztával, meg hagymával. Nálunk ez most csak hagyma volt, amit egyébként mindketten szeretünk megpirítva.
Volt még itthon friss rizstészta lap, ebből csináltam mellé köretet.
A meglévő húst, zúzát apróbb kockákra vágtam, nagy gyömbér szeletekkel és szecsuáni borssal serpenyőbe dobtam. Amikor átpirult félretettem és kimagozott másfél centisre vágott szárított chili paprikát olajba dobtam és 15-20 másodperc alatt ropogósra sütöttem, de persze nem feketére. Maximumra állítottam a hőt és nagy cikkelyekre vágott vöröshagymát hirtelen átpirítottam. Ilyenkor nem puhul le, hanem jó ropogós marad, de közben szépen megkaramellizálódik. Rádobtam vagy négy nagy gerezd szeletekre vágott fokhagymát és további egy perc múlva rádobtam a húst. Gyorsan meglocsoltam szójaszósszal, hogy kellően sós is legyen. Tálaláskor jó kis koriandert kapott a tetejére. Hát azt nem mondom, hogy ettől jó kedvünk lett, de azt igen, hogy este dupla okunk volt arra, hogy ne aludjunk, de ezt legalább mi okoztuk magunknak. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése