A férfiember sokat szidja a fennálló helyzetet, így én is. Miért nem szereti senki a környezetemben a bárányhúst??? Én szeretem, de mindenki csak húzza a száját, hogy nem kér belőle. Ezért ha ezt akarok enni, akkor mást is kell főznöm a béke fenntartásáért. Kicsit nagy ár érte, de sebaj. Persze azt azért hallgatnom kell, hogy milyen büdös. Most is a második kedvencemet vettem, az oldalast. Az első a lapocka.
Betettem egy tepsibe, de előtte jól besóztam és megszórtam borssal és egy rakás római köménnyel. Lefedtem alufóliával és betettem a sütőbe 200 fokra 40 percre, majd mérsékeltem a hőt 160 fokra. Soha nem lehet megmondani, hogy mennyi idő kell míg elkészül, mert ez bizony a bárány minőségén és korán is múlik. Ez esetben szerencsém volt, mert másfél óra alatt vajpuha lett. Ekkor levettem róla a fóliát és rápirítottam 180 fokon.
Köretnek sóban sült céklát szántam, amit alufóliába tekerve tettem a sütőbe , amikor 160 fokon volt. A fóliát sóval , borssal és sok kakukkfűvel béleltem ki. Amikor megsül csak le kell húzni a héját és ehető is. A só szépen átjárja, de a héja megvédi a túlzott sós íztől. Ahogy a húsnak ennek is elegendő volt az ötven perc a sütőben.
A legjobb a mártás lett. Mustárt, olívaolajat pici sót és borsot, balzsamecetet, kis cukrot és a kertből szedett levendulát beletettem a botmixer edényébe és a összedolgoztam. A levendula több, mint csodát tesz ezze a mártással. Ha valakinek van otthon szuper minőségű levendula szörpje az is tökéletes, de akkor nem kell hozzá cukor. Most is folyik a nyálam, ha erre a mustáros levendulás ízre gondolok. Bármily fura is a levendula ötlete, de nincs benne semmi tolakodó sem illatban, sem ízben. Ezt az öntetet amúgy Gaál Lacitól az olasz nagykövet jelenlegi szakácsától lestem el. Zseniális. Köszi Laci. Engedelmével mellékelek róla is egy legfrissebb képet. Nagy arc!!!
Bárányoldalas
római kömény
cékla
kakukkfű
mustár
balzsamecet
olívaolaj
levendula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése