Leves vénuszkagylóból kaporral

Már másodszor készítem ezt  levest. Ez azt jelenti, hogy ízlett nekünk. Hogy nekem bejött az még jó, de hogy Sárának is??? Ő ugyanis nem eszi meg a kagylót. Ebben a levesben sem tesz kivételt. Az ízéért szereti. Tudom, elég ellentmondásos, szeretni a kagyló levest az ízért, viszont a kagylót nem szeretni.

Ez a leves egy vietnámi étel,  roppant egyszerű és gyorsan elkészül. Egy alkalommal kérdeztem a vietnámi  eladó hölgyet, hogy mit készítenek a fehér vénuszkagylóból. Erre persze a szokott választ kaptam, hogy nagyon finom. Na, ettől még nem tudtam mit kezdenek vele. Nekifutottam még egyszer. Mutogattam a fűszerekre, hogy mi jó hozzá. Erre végre rájött mit akarok és belekezdett. Víz, gyömbér, hagyma. Ennyi alapanyag nevét tudta magyarul, a többit mutatta. Ez volt a halszósz és a kapor. Valamit még nagyon el akart mondani, de nem jutott eszébe. Hál istennek épp jött egy honfitársa aki tudott magyarul. Gondolom, akik itt jártak főiskolára, vagy egyetemre azok jól megtanulták a nyelvet, de el nem tudom képzelni, hogy a többiek hogyan igazodnak el a nagy magyar valóságban??? Ők szinte az alap szavakat sem tudják, pedig kereskednek reggeltől estig.

A lényeg, hogy segítséggel  megtudtam, hogy az utolsó alapanyag a cukor. Ez persze ijesztően is hathat, de nem az, mivel attól, hogy valamibe kerül cukor még nem kell, hogy édes legyen. És bevallom, édes kagylólevesre nem is vágynék, bár még nem kóstoltam.

Az elkészítés:  kevés olajra rádobtam a milliméteresre aprított gyömbért és a kicsire kockázott vöröshagymát. Szépen puhára pároltam, majd hozzátettem a kagylókat és egy cikkekre vágott paradicsomot. Belelocsoltam vagy két evőkanálnyi halszószt is és két kiskanálnyi barnacukrot. Lefedtem és megvártam míg a kagylók kinyilnak. Eztán azonnal felöntöttem annyi vízzel, hogy kellően leveses legyen. Ez nem volt több, mint fél liter. Beleszórtam egy fél marék aprított kaprot is és újra felmelegítettem a vizet, de már nem forraltam. Kaprot jó sokat lehet tenni bele, mert meghálálja. Ebben az ételben tényleg nem a kagylóhús a lényeg. Amúgy is icike-picike a kagyló abban a nagy héjban, de az íze fergeteges. Komolyan mondom kell az a cukor ebbe az ételbe.
Jut eszembe, én most jól lőttem be a sós-édes arányt, de ha kell, a vízzel való felöntés után érdemes kóstolgatni és utána ízesíteni.

Hozzávalók:
vénuszkagyló
gyömbér
hagyma
halszósz
kapor
cukor