Csokiszuflé maracuja öntettel

 Tudvalevő, hogy nem vagyok egy nagy süteményes és ebből kifolyólag nem is szoktam sütni. Hát, most megtört a jég. Előre hangsúlyozom, hogy nem sikerült tökéletesen. Amiért mégis írok róla, hogy megint visszaigazolódott nálam, hogy jó ha az ember kikéri mások véleményét, de nem kell mindent pontosan követni, pláne ha az ember látja, hogy a dolog nem jó irányba halad. Persze annyi biztonsági tartalékot betettem, hogy áthívtam a szomszédomat, aki régen a híres Fórum szálló kávézójában volt cukrász.

Aki ismerte a Fórumot, annak mondanom sem kell, hogy egy fogalom volt a kiváló minőségű alapanyagokból készült süteményeiről. Drága szomszédomat megkértem, hogy segítsen, bár rögtön közölte, hogy ő akkoriban sem készített szuflét. Szóval csökkentek az esélyeim. Megkértem őt, hogy keverjen ki két tojássárgáját cukorral krémesre. Aztán meg, hogy a megmaradt két tojásfehérjét verje fel kemény habbá. Készségesen meg is tette. Közben én gőz fölött megolvasztottam 10 deka 70%-os csokipasztillát két evőkanál cukorral. Két maracuját, vagy ahogy divatosabb nevezni passió gyümölcsöt félbevágtam és kikanalaztam a belsejét. Beletettem egy szűrőbe és folyamatosan kevergetve átpasszíroztam a levét, hogy a magjairól lejöjjön minden. Szerintem kell lennie ennél gyorsabb megoldásnak is, de elsőre ez jutott eszembe. A gyümölcslét pici serpenyőbe tettem mert sűríteni akartam. Cukrot is adagoltam hozzá, mert erősen savanykás a gyümölcs íze. Hamar rá   kellett döbbennem, hogy mire sűrűbb lesz a hevítéstől alig marad belőle valami. Úgy döntöttem, hogy kis agar-agarral sűrítem be. Hát ennyire kicsi mennyiséghez gyakorlatilag elegendő volt egy pici kés pici hegyének való mennyiség. Remek lett az állaga. Nem zselésedett, csak épp annyira maradt folyós, hogy szépen rá mertem önteni a tejszínhabra, amit viszont jelen esetben én készítettem fincsi 30%-os tejszínből.

A tojássárgáját, a már nem forró, de még folyós csokit, a tojáshabot egy evőkanálnyi liszttel összekevertem óvatosan és muffinformákba öntöttem szuflé forma híján. 185 fokos sütőbe tettem 15 percre, ahogy az intelem szólt. Na, ez volt a sok. Talán a formák is kicsik voltak, de annyi bizonyos, ha nem is száradtak ki az én olvasatomban nem lettek eléggé folyósak. A szomszédom felesége oda-vissza volt érte. Nekem nem volt teljes az örömöm. Éreztem én látva a krém emelkedését a sütőben, hogy ki kellene venni, de nem tettem. Ez volt a hiba. Majd legközelebb. Ami biztos, hogy a maracuja öntet tényleg isteni lett. Ez a sütit tökéletesítenem kell.

Hozzávalók:
tojás
70%-os csoki
liszt
cukor
maracuja
agar-agar
tejszínhab