Translate

2013. július 18., csütörtök

Sárgaparadicsom leves

Kaptam egy felkérést Xsarától, aki a Xsara, próbálkozásaim a konyhában blogot írja. A felkérés lényege, hogy a  Fő az egészség mozgalomban vegyek részt. 

A játék szabályai pedig:
1. Ha megkaptad a felkérést, tölts fel egy olyan ételt a blogodra vagy honlapodra - a mozgalom logójával együtt -, amit egészséges vagy a megszokottnál egészségesebb módon készítettél el.
2. Az egyetlen kikötés a recepttel kapcsolatban az, hogy megfeleljen a "Fő az egészség!" mozgalom szempontjainak.
3. A recept mellett tanácsokat adhatsz egészséges elkészítési módokról, vagy írhatsz alapanyagokról is.
4. A felkérést 2-3 bloggernek add tovább, akiket erről értesítesz kommentben vagy e-mailben.

Hát nem tudom eldönteni, hogy én egészséges recepteket töltök-e fel a blogra, de két dolog biztos minden erőmmel azon vagyok, hogy a lehetőségeimhez képest ne a tömegtermelés szemétégetőbe se való termékeit használjam. Persze nem ugrok be a kézműves szortiment reklámfogásainak sem. Attól még nem garancia, hogy jó minőséget kapok, hogy sokba kerül és kisszériás. Ha tudom honnan, kitől származik az alapanyag, ha tudom a termelés és feldolgozás módját, akkor az már több a semminél. 

Sára tegnap talált egy cikket egy 80 éves hölgyről, aki mindent magának termel. Nem gyomlál és kapál. Helyette a gyomra szalmát szór, ami elöli a gazt miközben táplálja a földet. Nem locsol, mert a szalma a vizet is megtartja. És öröm nézni a szuper zöldségeit. Sára kitalálta, hogy a levágott füvett kiszárítjuk és szalmaként használjuk fel. Ez az igazi körforgás a kiskertünkben. 

Már többször tettem említést a biodinamikus gazdálkodásról. Ennek a vonalnak elismerésemet fejezem ki. Ez számomra több, mint valami vegyszermentes termesztés. Nekem nem a minősítés kell, hanem  hogy szeretettel, szívvel-lélekkel készüljön az élelmiszer. Gondolkodtam rajta, hogy készítek egy gazpacho-t, amit meg is fogok tenni, de valahogy a szívem azt súgja, hogy mégis egy régebbi recepttel állok elő, mivel még nem értek be otthon a paradicsomok és azt vallom, hogyha egy étel nem a fűszerektől ízes, hanem az alapanyagoktól, akkor vagy a legjobbat, vagy semmit. Fóliás paradicsomból meg nem vagyok hajlandó elkészíteni. 

Szóval, tavaly nyár végén készítettem egy sárga körteparadicsom levest, ami teljesen nyers koszt. Meg kell vallanom csak ritkán lep meg a saját főztöm. Esetenkén van az, hogy lelkesedem egy új kreációért. Ilyenkor úgy érzem, hogy minden klappol és semmi hiba nem csúszott be. Na, ez a leves rém egyszerű, de pont ilyen. Ami tény, hogy holmi hyperben kapható körteparadicsom nem jó hozzá, illetve jó, de nem lesz az embernek hűha élménye. Jöjjön a régi szöveggel együtt a recept:

Közkívánatra. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ketten akartuk ezt a levest kipróbálni egyazon időpontban. Ennek kapcsán nem öltött testet, a "te mit szeretnél vacsorára?" kérdése. Van otthon minden nap friss sárga körteparadicsom. Több is mint kellene. Úgy döntöttünk, hogy hideg paradicsomleves lesz belőle. Hál istennek van egy szuper gyümölcs és zöldségprésünk, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Ez a szerkezet a centrifugához képest zseniálisan dolgozik. Bármit is préselünk vele szinte porszáraz amit feleslegként kidob a gép.  A másik előnye, hogy roppant alacsony fordulaton mozog, ezért a kipréselt lé hosszabb idő után sem válik szét sűrű és híg részre, hanem homogén marad, illetve nem habosodik fel.

Szóval préselés után mindössze le kellett hűteni a paradicsomlevet, amibe előtte pár levél friss bazsalikomlevelet tépkedtem. Tálalás előtt némi só. bors került bele, illetve a tetejére került egy kis finom, enyhe aromájú olasz olívaolaj, amit Giuseppe haveromtól kaptam.

Ami a fotón pirosan díszeleg az egy csuda finom chili fajta, amit biquinho-nak hívnak. Ez egy brazil fajta, ami édes chili és rendkívül ízletes. Vannak még hasonló fajták otthon, amikben azt szeretem, hogy ha magában fogyasztja az ember, akkor hosszú időn keresztül érezni a finom útóízét. Ez a leves nagyon jól illett a meleg nyári estéhez.


És végül jöjjenek az én felkéréseim:
Panka a Szárnyalj és a felhők felett nem érhet baj blog szerzője. Ha valaki, akkor ő igazán egészséges ételeket készít. A nyomába semérhetek.

Trollanyu a Troll a konyhámban blog szerzője. Messze vidéken a lehető legtisztább levegővel körülvéve él és biztos vagyok benne, hogy meglep minket valami finomsággal.


2 megjegyzés:

pinkóci írta...

Naná, hogy elfogadom!!! Valamiért úgy érzem reggelivel állok elő... ;)

teller-cake írta...

Én gyűjtöm egy csokorba a mozgalom receptjeit, hozzá is adtam a többihez ezt a finomságot! :)