Translate

2013. október 21., hétfő

Laska gomba húsos raguval


Utálatos, fárasztó nap. Mindenki menjen a ....-ba hangulat. Hisztis vagyok. A férfi hiszti abban különbözik a nőitől, hogy nem nevezzük hisztinek, de tudjuk, hogy az, viszont kimondani férfiatlan volna. Hosszasan tudnék mesélni és mindvégig duzzognék, de ez most kimarad. Ilyen nap után pont ahhoz van kedvem, hogy órákig főzőcskézzek. Hát, nem. Ráadásul egy eszméletlen rossz pizzát kellett ennem (mit ennem? végig szenvednem) kora délután, mert xy azt mondta, hogy csülkös pizzát akar. Ezért nem egyezett bele, hogy valami normális helyről rendeljünk, hanem egy ótvar kiszállítós cégől hozatott, ráadásul nem is volt csülkös csak valami sonkás. A tésztán a szósz tejföllel elkevert Erős Pista volt, amire mindenféle tré felvágott került és sajt. Remek!!! Többször lelkendezett, hogy mennyire finom. Igyekszem minden esetben elfogadni mások ízlését, de, ami rossz, az rossz. Ez meg egyenesen szar volt, mindannyian ezt mondtuk.

Nem vitatom, nem kicsit vagyok most intoleráns, de ezen a pizzán a legjobb napomon is dühöngenék. Itthon Sáránk konstatálta, hogy van vagy húsz deka laskagomba. Azt kérte, hogy hagymásan pirítsam le. Na ehhez a húsz dekához felvágatot velem egy két öklömnyi nagyságú, sőt kétöklömnyi vöröshagymát. Minek, édesem? Mert úgy szeretem. Na, esegetünk mi is bele a túlzásokba. Zseniális hidegvérű leleményességemnek köszönhetően felajánlottam, hogy a megmaradt darált borjúhúst használjuk fel. Már napok óta vártam mikor romlik meg, de nem tette. Sőt egészen friss maradt az illata. Sára minden nap morgott, hogy használjam fel, nehogy kárba vesszen. Itt jött a remek alkalom. És a végén még én szálltam ki a dologból hősként, aki minden maradékra odafigyel és semmit nem pazarol el és dob ki.

A hagymát libazsíron lepirítottam üvegesre, majd  rádobtam a húst. Addig forgattam, míg kifehéredett, felöntöttem egy deci paradicsomlével, tettem bele majoránnát és őrölt köményt, meg borsot is. Amikor kellően visszaforrt egy gerezd apróra vágott fokhagymával ízesítettem és még egy percig sütöttem. A jófajta borjúhús nem igényel sok párolást, mert pillanatok alatt puha lesz. A színe kedvéért egy egészen pici pirospaprikát is kapott, a végén pedig megszórtam petrezselyemmel.

A gombát és egy vékony szeletekre vágott kápia paprikát tűzforró serpenyőbe dobtam és só, bors kíséretében lepirítottam, de amikor kezdett volna levet engedni gyorsan ki is vettem, nehogy rágógumisra szárítsam. A laska meghálálja, ha gyorsan és nagy tűzön pirítja az ember fia.

Összekeverés, tálalás, evés és Sára ritkán elhangzó dicséretének bezsebelése. Mi van Hedonista barátom? Pálma terhe alatt teljesítesz a legjobban? Ejnye, te kis lusta!

1 megjegyzés:

Marka írta...

Hmmmm, pont van a hűtőben egy adag laskagomba, holnap ki is próbálom, mert ez isteni lehet!