Azon tűnődöm, hogy miért készítünk kevésszer mexikói ételt, amikor pedig szeretjük. Pontosítok, a rengeteg féle és sokszínűen használt paprikáik miatt kedveljük a mexikói konyhát. Több, mint 300 féle chilit használnak, aminek persze töredékét sem ismerem, de ha rálelek egy újabb fajtára, abból muszály rögtön beszereznem. :-)
A paprika az egyik oka annak, hogy chilis babot is leginkább csak akkor eszek, ha magam készítem. Kevés helyen veszik a fáradtságot, hogy a mexikóiak által kedvelt fajtákból tegyenek bele, illetve több féle paprikát használjanak. Pedig zongorázni lehet a különbséget ... már ami a végeredmény ízét illeti.
Magam is küzdök, hogy ezekből a különleges paprikákból termeljek, de bevallom nem vagyok benne sikeres. Bánatomra idén a februárban vetett magok csak most októberben kezdtek teremni. Kerek három paprika méltóztatik úgymondd beérni. Ez azt jelenti, hogy szépen zöldellenek, de a tuti beérést a szinte fekete szín jelentené majd. Na ezt nem érem meg :(
Szóval, a lényeg: ha igazán finom mexikói ételt akarunk, nem kerülhetjük ki, hogy több féle paprikát használjunk.
Darált marhahúst üvegesre pirított hagymán megfuttatttam, majd felengedtem paradicsomszósszal és elkezdem kis tüzön főzögetni. Fahéjjal, oreganoval és köménnyel ízesítettem. Közben pár féle maxikói paprikát ( pasilla, mulato, chipotle ) kis olajon óvatosan megpirítottam, hogy kellemesen felszabaduljanak a benne levő olajok, majd felengedtem vízzel és forraltam amíg puhára főtt. Ekkor botmixerrel pürésítettem. Visszatettem a tűzhelyre és kis paradicsomszószt és fokhagymát tettem hozzá, majd további két percig főztem. Megfelelően sóztam és borsoztam.
A tortillákba a kész darált húst és egy szelet cheddar sajtot tettem és feltekertem. Amikor annyi tekercs lett, hogy a sütőforma megtelt vele, megszórtam mindet jó adag cheddar sajttal és betoltam a stőbe 180 fokon, hogy a sajt szépen rápiruljon. Míg sülögetett vágtam hozzá ropogós zöldségeket. A kész tekercseket tányérra szedtem, majd megöntöztem paprika szósszal és zsíros tejföllel. (Na, most nyeltem egyet, ahogy írom. :-) )
Az étel egyetlen hibája, amiért nem kerül az asztalunkra túl gyakran, hogy addig esszük míg kidurran a hasunk. Nem lehet betelni vele. Amúgy heti egyszer elviselném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése