Translate

2014. március 16., vasárnap

Központ Bisztró


A történet ott kezdődik, hogy Petrovszki Norbi (akit immár vagy két éve ismerek és nagyra értékelem a főzés terén lévő technikai tudását) elvállalt egy séf állást az Újpesti Központ Bisztróban. Ez a hely nemrég nyitott meg. Pont ennek kapcsán le is osztottam az Újpestieket. Ott pocskondiáztak a Facebook-on, hogy miféle társaság az , ami kitúrta régi helyéről a hentes üzletet. Ezt akkor tehette volna, ha a hentes nem zárt volna be magától még jóval a bisztró átépítése előtt. Szóval, senki nem túrt ki senkit.
Másrészt ki voltak akadva, hogy az ott élő lakótelepi rétegnek nincs pénze egy ilyen menő helyhez, mint ez a nevezett bisztró. Bízom benne, hogy ezt nem kell komolyan vennünk, mert akkor azt kellene mondanunk, hogy Újpesten élnek a legrosszabbul, vagy épp, hogy Újpesten mindenki rosszul él. Én pl. úgy vagyok az éttermekkel, hogy inkább nem megyek étterembe egy évig, ha nem tudok, de ha megyek akkor igényes helyre.




Megnézve az árakat azt kell mondanom, hogy ez a hely nem drága, de persze vannak itt is , mint minden vendéglátó helyen drágább ételek, ha az alapanyag is drágább fajta. Az adagok sem piszlicsárék. Persze nem adnak annyit, mint a hírhedt Budai Szent Jupát étteremben. Hadd ne kelljen beájulnom a giga adagokon giga ócska minőségben. És azt is hozzá tenném, hogy a kézműves söröket szinte ingyen adják. Egyszóval nem drága.

A megnyitó után elhívtak pár embert, újságírót, bloggert... köztük engem is. Örömmel mentem, mert azt hitem, hogy megkóstolhatom Norbi hamburgerét, amiben talán kicsit én is benne lehettem, mert jól kibeszéltük egyszer, hogy miként gondolkodom a témáról. Milyen húsrészekből legyen, mennyi legyen a hús és faggyú aránya, miként fűszerezném. De erről később.

Megérkezésemkor meglepetés ért. A bisztró a netes fényképek szerint igen szépséges volt, de azt mondom, hogy élőben szebb. Nagyon világos, csupa ablak. Bőven van hely. A vidám lilás modern box-szerűségek tágasak. A pult zseniális és a padló burkolat is kedvemre való. Modern, de nem a fancy divatos mindenütt ilyet látni, viszont nem otthonos változat. A felszolgálok igazán kedvesek voltak. Tetszett a hely. A tulaj oda ült és beszélgetett velünk. Nekem még annyi szerencsém volt, hogy Wessely Márti, aki a hely PR-ját viszi és a blogoló társam, aki a Mirelle konyhája blogot írja mellettem ült, így volt kivel beszélgetnem.

Eljött a rendelés ideje. Én vagány akartam lenni, de befürödtem vele némileg. Azt üzentem Norbinak, hogy adjon, amit akar. Kaptam egy vegyes ízelítőt, ami egy pácolt juhsajt, tepertőkrém és kőrözött hármasából állt. Remek volt mindegyik. Ízléses fűszerezés és simogató állag. Hajrá Norbi! Eddig még nem tagadlak ki :)

Aztán alig vártam a hamburgert. Jöhetett volna a sima is, de a bárányos és a libás kifejezetten érdekelt.  Hát, nem azt kaptam. Ezzel fürödtem be. Norbi egy ropogós malac császárt küldött meggyes lilakáposztával és krumplipürével. Komolyan mondom, hogy remek érzékkel fűszerezte. Mintha én tanítottam volna :) Remélem Norbi most jót kuncog.
Nem árt tudni, hogy dolgozott Nicolas Delgado-val is a Mix-ben, akinek a Costes a michelin csillagot köszönheti és lehúzott egy kis időt a mára már bezárt, de anno híres Apetito étteremben is. Leheletnyi római kömény és koriander volt benne. Ennek következményeként csak annyira volt érezheztő, hogy azt mondjuk van benne valami csavar, de vajon mi? Ügyes kezelése a mértékkel fűszerezésnek.

Manapság malac húsnál a se nem büdös, se nem rossz íz szinte csak vágyálom, de Norbiéknél jó féle volt az alapanyag. A meggyes káposzta remek volt és nagy megelégedettségemre a krumplipüré pont a nagykönyv szerinti. Desszertet nem kértem, erről nem tudok mesélni. Viszont láttam egy hamburgert is. Igaz, aki azt ette nem volt elégedett, mert azt mondta, hogy szerinte a húst nem kell fűszerezni, mert ő a natúr marha ízt szereti. Elfogadom, de ez a hely nem csak róla szól. Szerintem nem az én ízlésemnek kell a helynek megfelelnie, hanem sok emberének. Azt gondolom, hogy mindent a maga nemében kell vizsgálnunk. Az a kérdés, ha már fűszereset kaptunk, akkor az a fűszeres kategóriában vajon állja-e a sarat. Én pl. egy gaucho marha burgert nem fűszereznék semmivel, csak sóval. Igaz, azt nem úsznánk meg 1200-1500 forint között.
Mindenképp el kell mennem még oda, mert ki kell próbálnom a hamburgerüket. Márti mellettem egy sült pisztrángot evett vargányás rizottóval és pirított gyöngyhagymával. Velem szemben egy srác pedig marhanyakat pirított csuszával és pörkölt jus-vel. Mind remekül nézett ki és nem volt kis adag.

Norbi, amikor befejezte mindenki az ebédet, kijött közénk és az asztalunkhoz ülve elmesélte a múltját és azt, hogy személye mit képvisel a menü kialakításában. Biztos vagyok benne, hogy amit elmondott az biztos záloga a sikernek. Gyengéd fűszerezés, ami nem uralja el az alapanyagok ízét. Természetesen ehhez jó alapanyagok kellenek, de ezt Norbi szerintem simán megoldja. Szűk étlap, ami garantálja, hogy a konyha mindent frissen tud az asztalunkra tenni. Amit ettem és amit láttam azt sugallja, hogy az ételek a harmóniát célozták meg minden nagyobb sallang, vagy trendiség nélkül. Egyszerű értelmezhető ízek, de ez mindenképpen magas konyhatechnológiai tudás eredményeként tud csak izgalmas lenni. Konyhai berkekben az hírlik, hogy Norbi erénye a komoly és biztos technológiai tudás.

Azt gondolom, hogy a hely szelleme igazán alkalmas baráti beszélgetésekhez. Én is simán beülnék egyik este és elenném, elinnám az időt jó hangulatban. Ha valaki azt gondolná, hogy Norbi ezek után egy komoly és érett céltudatos séf, akkor a harmadik jelző épp maradhat, de itt egy fotó, amin Norbi eredeti jeleme tükröződik. Én pont ezt birom benne.

U.I. Sokan a helyi lakosok közül azt jósolták, hogy ez a hely üres lesz, mert ilyenre az ott lakóknak nincs szüksége. Én két héttel a nyitás után voltam ott, délben. Akkor menü még nem volt. A hely teltházzal üzemelt. Erre mit mondjak??? Nem véletlen volt ez így. Kellett oda ez a hely.


Nincsenek megjegyzések: