Mángoldos ricottával töltött kagylótészta paradicsomszószban sütve

Mikor is juthatna eszébe az embernek sütőben készíteni ételt, ha nem kánikula idején, még akkor is, ha egyszerű és gyors ételről van szó.
Volt otthon egy doboz ricotta túró, aminek a szavatossága már a lejárat közelében volt, ezért illő felhasználni. Találtam otthon a tészták között egy óriás kagylótésztát, amit a ricottával gondoltam megtölteni. A tölteléket mángolddal keverve képzeltem el. A kertből szedtem jó pár levelet és apróra vágtam, majd serpenyőben olívaolajjal egy perc alatt megpároltam. Sót, borsot tettem hozzá és némi igen apró szemű kapribogyót, végül pár levél aprított bazsalikomlevelet.

Canelloni mángolddal és túróval

Canellonit szerettem volna enni túróval és spenóttal töltve, jó sok paradicsomszósz fürdőben, a tetején sajttal. Mindig is szerettem az olasz konyhát, de mostanában hanyagoltam, vagy inkább az hanyagolt engem, mert nem hívott fel keringőre, nem inspirált.
A spenótos canellónihoz épp csak a spentót hibádzott, de volt helyette saját termesztésű színes mángoldom, amit azért sem sajnáltam beáldozni töltelékként, mert nem lettek igazán szépek, pontosabban kicsik lettek. Ennek leginkább az lehetett az oka, hogy egy nagy cserépbe szórtam a magokat, de annyit, amennyi egy négyzetméterre is elég lett volna. Szegény gyökereknek nem maradt elég hely. Egész nyáron vártam a csodát, hogy jól megnőnek. Így őszre meguntam a várokozást. Pedig annyira szépek. Van zöld, sárga, rózsaszín és lila szárú is közöttük.