Translate

2013. március 14., csütörtök

Leves vénuszkagylóból kaporral

Már másodszor készítem ezt  levest. Ez azt jelenti, hogy ízlett nekünk. Hogy nekem bejött az még jó, de hogy Sárának is??? Ő ugyanis nem eszi meg a kagylót. Ebben a levesben sem tesz kivételt. Az ízéért szereti. Tudom, elég ellentmondásos, szeretni a kagyló levest az ízért, viszont a kagylót nem szeretni.

Ez a leves egy vietnámi étel,  roppant egyszerű és gyorsan elkészül. Egy alkalommal kérdeztem a vietnámi  eladó hölgyet, hogy mit készítenek a fehér vénuszkagylóból. Erre persze a szokott választ kaptam, hogy nagyon finom. Na, ettől még nem tudtam mit kezdenek vele. Nekifutottam még egyszer. Mutogattam a fűszerekre, hogy mi jó hozzá. Erre végre rájött mit akarok és belekezdett. Víz, gyömbér, hagyma. Ennyi alapanyag nevét tudta magyarul, a többit mutatta. Ez volt a halszósz és a kapor. Valamit még nagyon el akart mondani, de nem jutott eszébe. Hál istennek épp jött egy honfitársa aki tudott magyarul. Gondolom, akik itt jártak főiskolára, vagy egyetemre azok jól megtanulták a nyelvet, de el nem tudom képzelni, hogy a többiek hogyan igazodnak el a nagy magyar valóságban??? Ők szinte az alap szavakat sem tudják, pedig kereskednek reggeltől estig.

2013. március 11., hétfő

Kókuszos pulyka


Olyan jó lenne, ha a pulyka íze jó lenne!
Akárhányszor arra gondolok, hogy pulykából készítek ételt, mindig visszakozom a végén, mert annyira semmilyen a húsa, hogy nincs kedvem elkészíteni. Pedig mindezért kárpótolnia kellene annak, hogy egészséges. Sára persze azt mondja, hogy ha valami durván fűszereset csinálok, akkor az nyugodtan lehetne pulykából, hiszen a fűszerek fognak dominálni, de az az igazság, hogy fűszer ide, vagy oda, rossz ízű hús, fűszerezve is rossz ízű hús. Ez talán túlzás, de a lényeg, hogy a pulyka fűszerezve is csak pulyka marad.

2013. március 10., vasárnap

Német hagymatorta



Ritkán van, hogy ráéhezek, valamilyen konkrét ételre és ha így is adódik, akkor az bárány, vagy bélszín szokott lenni. Egy ideje a hagymatortára fenem a fogamat, pláne, hogy mindig hibádzik valami az elkészítéséhez. Vagy épp a tojás fogy ki itthon és kedvenc szomszéd asszonyomhoz sem tudok bekopogni, hogy kölcsönözzön nekem, vagy Sárának nincs kedve kenyeret sütni és így meg tőle nem tudok egy kis tésztát szerezni az alaphoz. 

2013. március 9., szombat

Kínai virágzó káposzta osztrigaszósszal

Ma egy igazi érdekességet mutatok nektek. Ez a zöldség mondhatnám, hogy az egyik kedvencem, de ez nem igaz, mert az a téli fokhagyma szára. Remélem idén tudok szerezni belőle és meg is tudom mutatni.  Viszont a sok más zöldség között ez egy igazán ízletes darab. Choy sum a neve. Persze ahány nép, annyi másik elnevezés. Nevezzük egyszerűen kínai virágzó káposztának.


Persze rögtön jön a kavarás, mivel a mustárfélék családjába tartozik. Ha az ízét szeretnénk meghatározni, akkor pedig valahol a brokkoli és a spenót között van. Legalábbis ezt írják. Nekem inkább brokkoli, de annak egy lágy és édeskés változata. Minden esetre a nálunk általánosan ismert spenótra nem hasonlít. Ami a legszuperebb benne, hogy tényleg gyönyörűen virágzik. Picike, de roppant élénk sárga virágok kandikálnak ki a levelek közül. Szinte fájó szívvel készítettem el. Inkább  nézegettem volna egy szép vázában.

2013. március 8., péntek

A blogger és a séf - libás étel

A héten az átlagosnál is később értem haza, így valahogy mindig elmaradt a történet-adalék, amit a szerdai Blogger és a Séf vacsorához ígértem. Ez a fotó a próba főzésen készült, a vacsora tálalása természetesen nem ilyen lesz. :-)


Az egyik étel libacombbal készül, amit három féle mártással fogunk tálalni. Na nem azért hárommal, mert elődeink is egyszerre ennyi félével kínálták, hanem, mert szeretnénk megmutatni mindhárom ízvilágot. Szerencsére harmonikusan illeszkednek egymához. Ez az összeállítás attól izgalmas, hogy az egyszerűsége csupán a látszat, a mártásokban rejlő ízek nagyon komplexek és a tökéletes hatás eléréséhez rendkívül pontos arányokkal kell a fűszereket használni.

2013. március 3., vasárnap

Ikra saláta konfitált fokhagymával



Vettem tegnap egy lepényhalat. Amikor itthon kicsomagoltam a a zacskóból meglepett milyen vastag. Nem szokott ilyen lenni. Ahogy nézegettem észrevettem, hogy tele van ikrával, de annyival, hogy elképesztő. A fejétől a farkáig. A hasa aljától a gerincoszlopig mindkét oldalon. Na ilyen halat még soha nem vettem.  Sokat töprengtem mit kezdjek ennyi ikrával. Rántott ikragombóc, vagy főtt ikragombóc lime-os korianderes szószban.

2013. március 2., szombat

Kókuszos halleves, a kedvencem

Ez a leves életem legfinomabb hallavese. Laoszi és kambodzsai emberek autentikus receptjét egyszerüsítettem le. Az eredeti recept nekem túl sok ízt tartalmaz, de így, egyszerűen, fantasztikus. Abban van rizstészta sonka és hosszúbab is. Persze az is nagyon finom, na de ez!.... :-)
Gyorsan megvan, hihetetlenül eteti magát, nagyon könnyen elkészíthető és biztos vagyok benne, hogy vendégeknek felkínálva tuti befutó, még évek múlva is emlegetni fogják.


A lényeg, hogy ezt a levest mindig lepényhalból készítem, mert annak az íze szuper ehhez az aromavilághoz. Persze a laposhal is szóba jöhet, de többszörösébe kerül.

Vacsora kínai gyorsbüfé stílusban


Vannak napok, amiknek jobb volna meg sem történniük. Persze, megtörténnek és a legrosszabb, hogy sokkal hosszabbnak tűnnek mint egy jó, vagy akár egy átlagos nap.
A rossz napra nem lehet felkészülni, nincs előjele és leginkább csak egyetlen mozzanata rossz, ám ettől az egész pocséknak tűnik.
Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy húst kell ennem, húst valami nagyon durva ízesítéssel.