Kurkumás birka lótuszgyökérrel és fekete rizzsel

Ma rájöttem, hogy miért is készítek - ha csak lehet - minden alkalommal más ételt, miért kísérletezgetek, kutatok fel új alapanyagokat, új fűszereket, és párosítok, vagy páratlanítok :) mindent mindennel. Unom a főztömet. Nem ér meglepetés magamtól. Kiszámítható vagyok és statikus. Na jó az utóbbi, kissé túlzás, de akkor is van benne valami. Időnként viszont ráérzek a a saját boldogságomhoz vezető ízekre és a hozzá párosuló összhangra. Ritkán van ez így, de ma megint eljött a napja. Ilyenkor van az, hogy jár a kezem, mint a motolla, nem vacakolok, húzom az időt, csak teszem, amit kell. Nem gondolkozom, de tény, hogy összpontosítok.

Nyári tekercsek

Azt kérdezi Sára: miért nyári tekercsek? Olyan friss, üde, amit nyáron szeretünk enni?
Így hívják. Van tavaszi, meg nyári tekercs. A tavaszit sütik, kevesebb benne a zöldség, a nyári meg ilyen, mint ez. Van még néhány különbség, de ezek a legmarkánsabbak.

Minimális macerával jár egy rizslapos tekercs elkészítése a cserébe járó élményért. Zöldségek felszeletelése, mártogatós szósz elkészítése és a rizslapok beáztatása. Ennyi az összes munka és majdnem kész. A feltekercselés pedig már élmény számba megy. Én szeretem a kígyó uborka, kaliforniai paprika, sárgarépa és jégcsapretek párosításait. Ha jó kedvemben vagyok, akkor vízben főtt garnéla is mehet bele. Számomra a lényeg, hogy a zöldségeket minél vékonyabbra csíkozzam. Van egy szeletelőm, amivel kereken egy milliméteres hasábokra tudom vágni a hozzávalókat. A paprikát csakis kézzel lehet ilyen vékonyra vágni, de ehhez az ereket ki kell szedni.

Szarvas hátszín meggyszósszal és gőzölt gombóccal

Hú, mennyire nekem való ez az étek. Nem kis idő és energia elkészíteni, de megéri. Először is a húst, ami egy hatalmas darab szarvas hátszín volt be kellett pácolnom. Nem kis ijedtségemre épp hogy belefért a legnagyobb edényembe. Sok vizet vörösbort, rengeteg gyömbért, borsot, fahéjat, szerecsendió virágot, szegfűborsot. édesköményt, ánizst tettem bele. Ebben ázott négy napig a hűvösön. Amikor eljött a nagy nap betettem a 250 fokos sütőbe és extra hőlégkeverés mellett húsz percig sütöttem, majd kiszellőztettem a sütőből a füstöt és levettem a hőt 120 fokra. Ezen e hőmérsékleten sütöttem tovább úgy nyolc órát. Ezalatt a hús fincsi puha lett. Már amennyire egy szarvas az lehet, hiszen száraz a húsa rendesen. Majd elfelejtettem, hogy pont ezért jól megspékeltem szalonnával. Sokat segített.

Hirtelen sült csirkecomb hoisin szószos zöldségekkel

Az egyik kedvenc fűszer párosításom kínai ételnél a chili, gyömbér és szecsuáni bors hármasa. A szecsuáni bors nagyon jellegzetes, markáns ízű fűszer. Tény, hogy a magyar ízvilágtól messze áll. Talán ez lehet az oka annak, hogy a kínai éttermek is fukarul bánnak a használatával, szinte elő sem fordul az ételeikben. Nem tudnám megmondani, hogy először megkóstolva milyen lehet ízleleni, mennyire gondolná az ember, hogy ehetetlen, mert mi itthon imádjuk, szerintem függők vagyunk.
Emlékszem, amikor pl. koriandert először kóstoltam, annak határozottan szappan íze volt. Sára konkrétan kitúrta a tányér szélére és közölte, hogy ehetetlen. Most meg, ha nincs egy héten legalább egy alkalommal korianderrel készült ételt, hiányolja. Hogyan lehet, hogy a szappan íz eltűnik, az illatát könnyednek, finomnak az ízét pedig frissen zamatosnak érezzük? Fogalmam sincs, de így van.

Tom yam gung - thai csípős savanyú rákleves

Évek óta készülök tom yam gung levest készíteni, de valahogy nem vitt rá a lélek. Egyrészt, nem volt kedvem hónapokig keresgélni az egymásról másolt tévedéssel teli recepteket. Tudom én jól, hogy mindennek van jó sok változata, de az alapok azonosak. Olyan ez, mint a kínai mogyorós csirke a gong bao. Három hét nyomozás után lettem biztos abban, hogy eredetileg nem is volt benne mogyoró. Magyarra fordítva is a kockázott csirke nevet viselte a kultúrális forradalom idején. Eredetileg meg egy császár melletti hivatás nevével illették. Akit érdekel itt elolvashatja a történetét. Naná, hogy én is teszek bele mogyorót, mert azzal isteni finom. A lényeg az volt, hogy az étel licsi aromájú legyen, holott ilyen gyümölcs nincs is benne.  Sok receptet néztem meg, de nagy részük egymás másolata volt. Azért dühítem magam, mert ez van szinte minden étteremben kapható kínai étellel is: nincs köze egy igazi, finom kínai fogáshoz. A neten meg faszságok tömkelegét másolják egymásról.

Tengeri fogas ázsiai ízesítéssel

A halat, mint általában nem szoktam bonyolítani. Most kicsi furfangot mégis tettem bele, mivel ezt a darabot a vietnámiaktól vettem még nyáron. Le is fotóztam az elkészült ételt, de teljesen megfeledkeztem róla, ezért nem is került fel a blogra. Szombatonként Kicsi Lee friss halakat, rákokat, kagylókat, meg amit éppen talál hoz a piacra. Azt mondta ezek olasz területről érkeznek. Ami biztos, hogy nagyon friss minden. A kagylók, csigák élnek, a tarisznyarák is mozgott múltkor. A garnéla persze nem. Az árak mint mindig nagyon korrektek.

Mogyorószószos tészta rákkal

Vegyünk egy adag ázsiai száraz tésztát. Nem elemezném, hogy milyet, mert szerintem a nagy választék szinte minden darabját szeretem. Jelen esetben azt a tésztát használtam, ami a zacskós kínai levesekben található. Az ízesítés nem egy bonyolult dolog. Kell egy szószt készíteni mogyoróvajból, kis kurkumából a színe miatt :) , világos szójaszószból, kis cukorból, némi halszószból, egészen kevés chiliből és némi kókusztejből. Ha van otthon mogyoróolaj, akkor azt érdemes beletenni, mert istenivé teszi az ételt.

A tésztát mindössze ki kell főzni, vagy ha olyan fajta, akkor kellő időre beáztatni. A rákokat olajon serpenyőben meg kell pirítani és a tésztához adni. Apróra vágott gyömbért olajon meg kell futtatni majd csíkokra vágott répát adni hozzá és két percig pirítani. Persze ez nem kötelező, de volt még nekem a múltkori fokhagymaszárból és azt is hozzá pirítottam. Eztán mehet rá a szósz. Kevergetés-kavargatás, tálalás és  tetejére mehet az elmaradhatatlan koriander. Ha valakinek sikerül olyan korianderhez jutni, aminek a gyökere is megvan, akkor azt érdemes a rák pirításának a végén a serpenyőbe dobni, mivel ez a koriander legízletesebb része. Tilos kidobni!!! Míg a levél pillanatok alatt elveszíti aromáját hő hatására, addig a gyökér nem. Remek plusz ízt ad a ráknak, de az egész ételnek is.

Ennyi. Együnk!

Egy egyszerű finomság és pár kósza gondolat a habzsolásról

Néha arra is képes vagyok, hogy a lehető legegyszerűbb ételt készítsem el.
Huhh, ez talán így nagyképűen hangzik, szinte látom magam előtt, hogy Sára követeli, hogy írjam át. Talán így: kár volna tagadni, hogy rajongok az összetett ízekért, még az sem baj, ha az már inkább bizarr, mint finom. Mégis vannak napok, amikor a leges-legegyszerűbb íz élménye kerít hatalmába.

Visszatérve az összetett ízekhez: a legizgalmasabbnak azt tartom, amikor külön készítem el az összetevők nagy részét és csak a végén keverem ezeket össze. Ilyenkor a szájban, rágás közben elegyednek az ízek. Feltéve, ha rágnék. Én arra hivatkozom, hogy hedonista módon élvezem az evést.

Kétszer sült szárított marha

Valahogy eltűntem az éterben.  Ez az időszak nem a hú mit is csináljakról szól, akad dolog bőven, na meg stressz is. Úgyhogy az írás, meg a főzés kissé háttérben maradt annak ellenére, hogy akár ez lehetne a lazítás is. Az írás nem éppen megy nekem könnyen. Beszélni persze egy levegővel is jelentős mértékben tudok. Mire leírom, amit szeretnék már rég el is felejtettem, amit mondani szerettem volna. Sajnos leelőzöm magam. Persze, hogy főzök minden nap, de nincs kedvem rendesen tálalni, de fotózni sincs. Most mégis rávettem magam, hogy szavakkal is megörökítsem egyik nagy kedvencünket a kétszer sült kínai marhahúst. Időigényes némileg és pazarló is, de sebaj, mert nagyon finom. Azoknak való, akik szeretnek kicsit rágódni egy ételen. Nem arról van szó, hogy rágós a hús, mint amikor sületlen, hanem, hogy kissé kiszáradt és ettől nem az omlósság, hanem a masszív állag jellemzi. Kicsit olyan, mint az "al dente" jelző a tészták esetében. Na, ez most egy baromság volt, az al dante épp, hogy kevéssé megfőttet jelent. Jobb példa lenne, amikor az anyósom rommá süti a húst, amitől egész estét betöltő rágássá alakul a vacsora, de ezt meg csak én tudom, hogy milyen élmény.

Garnéla viasztökkel

Tény, hogy azt mondtam, hogy irány dél, azaz kicsit hanyagolom a távolkeleti ízeket, de bevallhatom, hogy már akkor is tudtam, hogy legalább heti egyszer biztosan marad.
Könnyű, nyári ételt készítettem viasztökkel, de épp úgy jó lenne hozzá egy zöld kanadai vajtök is. Szóval, ez a viasztök jópofa dolog. Felhasználása széles körű, a kínaiak mindenfélét készítenek belőle, de pl. a vietnamiak főként levesbe használják. Nekem tetszik a pirított változat. Igaz , ha az ember a kelleténél tovább süti, akkor igencsak kásássá válik.

Kék kagyló rizsborban párolva citromfűvel és korianderrel

Vettem fél kiló kékkagylót. Nem gyakori falat nálunk valamiért, pedig szeretem. Illetve pontosan tudom, hogy mi az oka, Sára nem lelkesedik érte. Megjegyzem, most falta szorgalmasan, ami meg is lepett, de leginkább ő lepődött meg saját magán.

 Visszakanyarodva, valahogy jobban ízlik, ha nem én készítem. Nem gondolom magam bénának, de olyan ez, mint a rántott sajt dolog. Akkor ízlik, ha más csinálja. Na mindegy. Ezt most én készítettem. Arra gondoltam, ha meglepem magam valami újszerű ízvilággal, akkor kedvemre való lesz. És így is lett. Mivel a fő étel egy paradicsomos dolog volt, ezt a kagylót semmi esetre sem akartam paradicsommal.

A Műkedvelő esete a kertitó építéssel és a rizseshússal

Történt egyszer, hogy életem szerelme belépett az életembe. Ezzel még nem is lenne semmi gond, de szerelmünk hajnalán hoztunk egy közös döntést, miszerint az  amúgy jó adottságokkal rendelkező, ám kevéssé szerethető kertünket felújítjuk, pontosabban átalakítjuk, legpontosabban: a dzsungelszerű káoszból Kertet kreálunk. Na, ezzel sem volt elvileg baj, de az első előjeleket, miszerint a csajom egy "kreopata" le kellett volna vennem. Gondolom ilyen szó nincs, no meg én is ebben a pillanatban találtam ki. Jelentése annyira kreatív, hogy az már szinte klinikai eset.
Ekkor történt az, hogy a kertrendezés egyik napján otthon maradtam és azt eszeltem ki, hogy mire hazaér megépítem a kis fakockákból álló utat a terasz és a kis kertitó között. Így is lett. Hazaérve mutatom neki az eredményt dicséretre áhítozva. Csak annyit bírt mondani, hogy ez az egyenes vonal nem maradhat. Készítettem egy szép kis íves utacskát, ez nem tetszett neki. Fogta, felszedte az összes fakockát és elkezdte kígyómozgás szerűen letenni. Így titokban megsúghatom, hogy a látszat ellenére teljesen egyenesen végig lehetett menni rajta anélkül, hogy az embernek kacsáznia kellett volna, mert pont egy kényelmes lépésnyi volt egy-egy ív. Ez volt az intő jele annak, ami mára lassan már megszokott a lelkemnél, hogy évente átrendezi, vagy inkább átépíti a kertet. A részletekbe nem megyek bele, mert se vége, se hossza, de annyit tudni kell, hogy mostanában előszeretettel épít mini kőkerítést a kertbe. Malterkeverési és falépítési tudás nélkül arra hivatkozva, hogy jó lesz ez így és, ha nem sikerül és összedől majd újra rakja.

Fényűző kékrák

Mi tagadás ez a név erős túlzás, de annyi bizonyos, hogy az edény amibe tálaltam, valóban az. A kedvenc régiség boltunkban a budaörsi Antikleadle boltban találtam Anitánál, aki a bolt bájos tulaja. Időnként el is tesz nekem ezt-azt. Például mindenféle távolkeleti tálakat. Ez is ilyen, egy kézzel festett régiség. A csoda benne, hogy semmi sérülés sincs rajta, pedig nem mai darab.

Kókusztejes csirkecsíkok virágzó metélőhagymával és amarant levéllel

Egyszülött fiam, képtelen volt megvárni, míg a szomszéd meggrillezi a húsokat. Rengeteg vendéget hívtak és azt mondták, ahol van kaja 18-nak ott van plusz kettőnek is. Így is lett. Persze sarjamnak mehetnékje volt. Híres vagyok arról is, hogy simán elpepecselek a kaja készítéssel és arról is, hogy másodperc tört része alatt képes vagyok elkészíteni valami finomat. Az is tény, hogy többnyire inkább pepecselek. Mivel a kis csípős nyelvű beszólt, hogy kész lesz-e estére az ebéd, hát meg kellett mutatnom neki mit is tud az apja.

Kék úszórák kókusztejes mogyorószószban

A kék úszórákot igencsak szeretem. Kínaiaknál lehet külön, csak az ollóit is megkapni, és van olyan is, ami meg van tisztítva. Érdekes módon a tisztított olcsóbb a tisztítatlan egész ráknál. Az oka passz. Ez a rák egy tarisznyarák fajta és azért szeretem annyira, mert nagyon finom édes az íze. Amíg volt itthon Cora lehetett venni élő tarisznyarákot, igaz sokkal drágábban, de az nem volt ennyire finom, illetve azt nem szerettem benne, hogy a test rész mindig elvágta a számat. Sok zegzugos részből kellett kiszedni a húst. Ehhez minden eszköz adva volt itthon, de a türelem nem.

Leves vénuszkagylóból kaporral

Már másodszor készítem ezt  levest. Ez azt jelenti, hogy ízlett nekünk. Hogy nekem bejött az még jó, de hogy Sárának is??? Ő ugyanis nem eszi meg a kagylót. Ebben a levesben sem tesz kivételt. Az ízéért szereti. Tudom, elég ellentmondásos, szeretni a kagyló levest az ízért, viszont a kagylót nem szeretni.

Ez a leves egy vietnámi étel,  roppant egyszerű és gyorsan elkészül. Egy alkalommal kérdeztem a vietnámi  eladó hölgyet, hogy mit készítenek a fehér vénuszkagylóból. Erre persze a szokott választ kaptam, hogy nagyon finom. Na, ettől még nem tudtam mit kezdenek vele. Nekifutottam még egyszer. Mutogattam a fűszerekre, hogy mi jó hozzá. Erre végre rájött mit akarok és belekezdett. Víz, gyömbér, hagyma. Ennyi alapanyag nevét tudta magyarul, a többit mutatta. Ez volt a halszósz és a kapor. Valamit még nagyon el akart mondani, de nem jutott eszébe. Hál istennek épp jött egy honfitársa aki tudott magyarul. Gondolom, akik itt jártak főiskolára, vagy egyetemre azok jól megtanulták a nyelvet, de el nem tudom képzelni, hogy a többiek hogyan igazodnak el a nagy magyar valóságban??? Ők szinte az alap szavakat sem tudják, pedig kereskednek reggeltől estig.

Kínai virágzó káposzta osztrigaszósszal

Ma egy igazi érdekességet mutatok nektek. Ez a zöldség mondhatnám, hogy az egyik kedvencem, de ez nem igaz, mert az a téli fokhagyma szára. Remélem idén tudok szerezni belőle és meg is tudom mutatni.  Viszont a sok más zöldség között ez egy igazán ízletes darab. Choy sum a neve. Persze ahány nép, annyi másik elnevezés. Nevezzük egyszerűen kínai virágzó káposztának.

Persze rögtön jön a kavarás, mivel a mustárfélék családjába tartozik. Ha az ízét szeretnénk meghatározni, akkor pedig valahol a brokkoli és a spenót között van. Legalábbis ezt írják. Nekem inkább brokkoli, de annak egy lágy és édeskés változata. Minden esetre a nálunk általánosan ismert spenótra nem hasonlít. Ami a legszuperebb benne, hogy tényleg gyönyörűen virágzik. Picike, de roppant élénk sárga virágok kandikálnak ki a levelek közül. Szinte fájó szívvel készítettem el. Inkább  nézegettem volna egy szép vázában.

A blogger és a séf - libás étel

A héten az átlagosnál is később értem haza, így valahogy mindig elmaradt a történet-adalék, amit a szerdai Blogger és a Séf vacsorához ígértem. Ez a fotó a próba főzésen készült, a vacsora tálalása természetesen nem ilyen lesz. :-)

Az egyik étel libacombbal készül, amit három féle mártással fogunk tálalni. Na nem azért hárommal, mert elődeink is egyszerre ennyi félével kínálták, hanem, mert szeretnénk megmutatni mindhárom ízvilágot. Szerencsére harmonikusan illeszkednek egymához. Ez az összeállítás attól izgalmas, hogy az egyszerűsége csupán a látszat, a mártásokban rejlő ízek nagyon komplexek és a tökéletes hatás eléréséhez rendkívül pontos arányokkal kell a fűszereket használni.

Vacsora kínai gyorsbüfé stílusban

Vannak napok, amiknek jobb volna meg sem történniük. Persze, megtörténnek és a legrosszabb, hogy sokkal hosszabbnak tűnnek mint egy jó, vagy akár egy átlagos nap.
A rossz napra nem lehet felkészülni, nincs előjele és leginkább csak egyetlen mozzanata rossz, ám ettől az egész pocséknak tűnik.
Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy húst kell ennem, húst valami nagyon durva ízesítéssel.

Kókusztejes, mogyorószószos zöldségek

Mostanában a kelleténél többször készítettem húsos ételt. Kellett is miatta hallgatnom eleget, úgyhogy most valami zöldségessel álltam elő. Nem mintha az egészséges életmód zászlóvivője lennék, de ösztönösen törekszem rá. :-) Látens egészség párti vagyok, de sajnos akkora a csábítás a bűnös, ám annál ízletesebb ételek iránt, hogy az egészségtudatosságom, nem képes a felszínre törni. Soha semmitől nincs lelkiismeretfurdalásom, maximum dühöngök, ha késő este többet ettem a kelleténél, de ez mostanában igen ritkán fordul elő. Van hová fejlődnöm.