Kerti tavi lecsó, elgurult a gyógyszerem módra

Tegnap folytatódott a kertitó építés. Egyrészt a tó szélét borító kőlapok alátámasztása nem sikeredett igazán stabilnak, ezért kis térkövekkel kezdtem kirakni a régebbi nagyobb kövek helyett. A nagy vöröses kövek helyére kis szürkék kerületek. Áááá, dehogy volt sziszifuszi munka. Mindössze pár ezerszer kellet újra átrakni a köveket. Egy darabig minden lelkesítő volt, de az utolsó sor kövek valahogy nem akarták megtalálni a helyüket. Most örültem, hogy nem lett elég amit vettünk, és befejezhetem a küzdelmet.

Aztán jött a kavicsos rész tuningolása. Természetesen a kavics is elfogyott. Egész nap sziklákat kellett pakolni. Naná, hogy az időnként a legmélyebb ponton levő gödörbe beesett egynéhány szikla. Eszemben nem volt alámerülni, szóval lábbal kezdtem kiemelni. Ááá, dehogy sérült le e lábam. Viszont kereken két kávét is ittam a lábamat a tóba lógatva. Ez aztán kárpótolt mindenért. Estére szerintem olyan nyolcvan százalékosan kész lett a part eldolgozása. Hamarosan mehetnek a növények a tóba. Hihetetlen, hogy a növényeink két telet is kibírtak egy festékes vödörben. Nagyon akarhatták ezt az új tavacskát :)

Bárhogy is szépíteném, nem volt izgalmas a mai nap.  Muszáj volt valami idiótaságot bedobni, különben képtelen leszek ismét rávenni magam, hogy a tó befejezésén dolgozzak. Kezdjük azzal, hogy lecsót terveztünk mára. Semmi kedvem nem volt a napról bemenni a sötét konyhába, ezért azt eszeltem ki, hogy sütőben készítem el a lecsót, elvégre bográcsban is hasonlóan sülve készülne. Mit tudtam én mi lesz belőle, de nem sokat agyaltam rajta. Annyit persze megtettem, hogy egy nagy fej hagymát felszeleteltem vékonyra és csemege szalonnával együtt megdinszteltem, majd a tűzről levéve megszórtam pirospaprikával. A paradicsomokat félbevágtam,  a paprikákat hosszában négyfelé, nem kis darabokra, mint ahogy általában szokás. Egy szál kolbászt is négy nagyobb darabba vágtam. Ha már rusztikus a darabolás, akkor a kolbászt is illetlenség szeletelni. Szóval, a szeletelés már kinek-kinek az ízlése szerint a tányérban fog megtörténni.

A paprikákat a már előkészített hagymával összekevertem és egy nagy tálba tettem a kolbászokra. Erre került szépen elosztva a sok félbevágott paradicsom vágással lefelé, hogy a leve sütés közben kifolyhasson. A sütőbe tettem 180 fokra, hogy gyorsan átmelegedjen, majd levettem a hőfokot 130-ra. Amikor a paradicsom érezhetően puha lett és összeesett beletettem négy tojást. amikor a tojások készen lettek, elégedetten kivettem az elkészült rendhagyó lecsót a sütőből. A tervem be is jött. A paradicsomokból ilyenkor a paradicsomvíz folyik csak ki, ha az ember nem nyomkodja, szóval a lecsó kedvemre valóan leveses lett. Tunkolási kényszeremet kiélhettem. A paradicsomok tetejét megcsípve simán le lehetett emelni a héjakat.

A tányérba kitálalva a paradicsomokat simán szét lehetett nyomni egy villával, amitől a lecsó megkapta a jól megérdemelt természetes rostos sűrítő anyagot. Ha meg levesesen szereti valaki mint én, akkor könnyen fel lehetett darabolni a villával. Csak úgy faltam mellé a kenyeret.  Az ízek szerintem sokkal jobban összeértek, mint a serpenyős megoldásnál. A kolbász szép a lecsóban szeletelve, de így a kolbász íz nem uralkodott el az ételen, csak akkor jött elő, amikor vágtam egy szeletet és beleharaptam. A lecsót, ha már elneveztem kerti tavi lecsónak, dukált neki egy kis fürdőzés. Hadd élvezze ő is a mai nap termését :)
Nem szokványos lecsó, nem szokványos fotókkal... mégsem végződött unalmasan a munka.
Játék az étellel. Ezért gyermekkoromban simán kijárt egy büntetés, vagy legalábbis egy tockos. :)

Konklúzió: érdemes sütőben készíteni a lecsót, de fölösleges a hosszas sütés alacsony hőfokon.