Zöldséges kalmár csápok

Imádjuk a kicsi kalamári csápokat. Puhák, de egyben ropogósak is. Ha az ember nem süti túl, akkor nagyon finom. A baj csak az, hogy amikor egész kalmárt veszek és karikákra vágva megsütöm, a ropogós csápokért harc folyik itthon. Aztán egyszer a vietnámiaknál felfedeztem, hogy lehet kapni csak csápokat. Na akkor jött el a Kánaán! De vigyázni kell vele, hogy ne együk túl gyakran, mert elveszíti a varázsát. Az a jó, ha az ember ráéhezik és nem ráun.

Vannak akik csúnyának találják, én megláttam benne a szépet. Bár Sára úgy tálalta, hogy a csápok karok módjára lógtak a zöldségeken és erre azt találtam mondani, hogy alien. Hát, igen, végül is tényleg bizarr látvány, elismerem. Viszont ezt hamar feledteti az ízélmény.
Tintahal vagy kalmár. Ebben a témában rengeteg a félreértés. A két állat nem azonos, maximum hasonló, miközben egy csoportba  tartoznak, a fejlábúak osztályába. Arra vigyázni kell, hogy a tintahal csápja sokkal masszívabb. A tintahalat angolul helyesen cuttlefish-nek nevezik, de a sepia is megteszi. A tintahalnak a belsejében van a szépia, amit ugye a papagájok esznek mészpótlóként. Ugye ez ismerős? Az állat ezt úszásnál tudja felhasználni, mivel levegőt tartalmaz, így a víz alatti mozgásban is szerepe van, mint egy légzacskónak, egyensúlyszerv. A közönséges tintahal nem túl nagy, legfeljebb 60 cm hosszú de a legnagyobb, amit találtak egy 2 méter hosszú példány, aminek a hosszabb tapogatócsápjai elérték a 15 métert.  Testvéréből , az óriáskalmárból közel 14 méteres és 500 kilós példányt is találtak. (óriás kalmár) Ami lenyűgöző mindkettőben, hogy képesek változtatni a színüket egy pillanat alatt a poliphoz hasonlóan. (színváltó tintahal     és, amit a polip tud) A tintahal 3D-ben és színesben lát, ez sem semmi.  Azonkívül tintát lövell ki a testéből az ellenség megtévesztésére. Ezek a jószágok annyi vizet áramoltatnak át a testükön, hogy kb. másfél év alatt kiöregednek. Persze itt a közönséges változatról beszélünk, ami nem túl nagy. A kalmár ehhez képest egy "nyurga Gyurka". Kecses, hosszú és ő is tud színjátszó lenni. Angolul squid. Benne nincs szépia. Sokkal lágyabb a húsa és vékonyabb is. Úgy lehetne megkülönböztetni őket, hogy a tintahal rövidebb és tömzsibb arányaiban. A testéhez képest a csápjai is vaskosabbak. A kalmár pedig kecsesebb és nyújtottabb testű.   A mélytengeri óriások sokáig élnek. Állítólag emberevők és megtámadnak mindent. A baj csak annyi, vagy inkább szerencse, hogy 200 méteres mélység fölé nemigen merészkednek és egészen a 3200 méteres mélységig megtalálhatók. Míg ők magányosan élnek a tintahal csoportokba verődve úszkál.

De lássuk mit lehet kihozni belőle! A kalmár csápokat alig 2 perc alatt meg lehet sütni serpenyőben. Hogy alapízt és szép színt adjak neki, friss reszelt kurkumát adtam hozzá. Meglocsoltam kis halszósszal és kevéske sót is kapott, mert nem akartam sok halszószt használni, és ahogy oly sokszor teszem leheletnyi cukrot is adtam hozzá. Félretettem és egy másik serpenyőben kis olajon sárgarépa szeleteket pirítottam. Fél perc múlva hozzá dobtam szeletekre vágott vöröshagymát, majd megint egy perc múlva uborkaszeleteket Mivel az újhagyma a kedvencem, hát tettem hozzá azt is, és friss vietnámi koriandert a legvégén. Tálalás előtt jól összekevertem. Basmati rízs adta az alapot, majd rábíztam Sárára, hogy tegye tányérra a zöldséges csápokat, s ha már a konyhában jár csináljon néhány fotót is. :-)

Hozzávalók:
kalamári csápok
sárga répa
halszósz
só, cukor
vöröshagyma
uborka
újhagyma, vietnámi koriander