Kékrákos won-ton leves

Végre egy nap, vagy inkább végre van nap. A májusi ősz nem annyira kellemes, mondhatni cudar. Ha nem lennék rest, Isten bizony visszakapcsolnám a fűtést is. Ma meg csak úgy, mintegy fricskaként, hirtelen igazi tavasz, majdhogynem nyár lett. Mondtam is Sárának, hogy inkább otthon húzza az igát, a laptopját kiviheti a kertbe is. Úgy is lett, már hatkor otthon voltunk. Ez bizony nálunk korán van.
Szóval, beajánlottam egy nyáridéző üdítő levest vacsorára, ami lassan készül, de gyorsan elfogy. Hogy kár-e a vesződségért. Persze, de megéri.... Vitathatatlanul sok a pepecs ezzel a levessel és az is tény, hogy vannak hasonlóan finom levesek még a világon, de akkor is megéri legalább a tészta batyukat elkészíteni belőle. Mert hogy ez egy olyan leves, amiben tésztába csomagolt rákhús adja a betétet. A batyuk önmagukban, némi szósz kíséretében is kiváló vacsorát alkotnának.

Víz és ég leves

Ilyen Isten verte napon, mint a mai, amikor még a gondolatokat is kifújja a szél az ember fejéből, valami melegítő étel kell, mondjuk egy forró leves. Bár, ha jobban belegondolok van akit a hideg ráz, ha egy rák néz vele farkas szemet a tányérból.
Hát, azoknak valóban nem ez lesz a meleget adó leves, de nekem igen.
Az édesvízi tarisznyarákot nem a húsért szeretjük, mert az az amiből igen kevés van neki. Viszont ezek a pici rákocskák igen finom leves alapot adnak, amihez hozzápakolva egy-két finomság, máris tökéletes étel kerekedik.

Leves édesvizi tarisznyarákból

Megkérdeztem ma Sárától, hogy szerinte milyen gyakran ismétlek egy-egy ételt. Azt felelte, hogy nagyon ritkán, bár van egy-két kedvencünk, amit időről - időre megcsinálok. A tofumetélt saláta például elég gyakori fogás nálunk, a top kedvencünk a szecsuáni csirkeszárny, amiről még nem is írtam, pedig megér egy misét, és ott vannak a vietnámi levesek, na meg a mogyorószószos rák.
Végig futott az agyamon ezeknek az ételeknek az íze. Nagyot nyelve csak annyit mondhatok, nem csoda, hogy ezeket ismételgetjük.

Úszórák a legegyszerűbb és legjobb módon

Már írtam a rízsföldi rákról, de volt itthon egy másik tarisznyarákom is. Ez az úszórák.
A rákocskák egészen kicsikék, nem érik el a két centimétert. Nyújtott lábbal persze nagyobbak, de nyújtogassa a fene. Tartok itthon nagy méretű rizsföldi rákot is és nagyon szeretem, mert hihetetlenül édes az íze, és a nagy hipermarketekben kapható tarisznyarákokhoz képest sokkal könnyebb megenni. Azok testében lévő húst sokkal nehezebb kiszedni, mert igen szövevényesen van elrejtve, és még soha nem fordult velem elő, hogy el ne vágtam volna a számat a kemény és éles részek szopogatása közben. Ehhez képest az úszórák teste nem tartalmaz éles cellákat, hanem egyszerűen puha. Nagyon könnyű kikaparni a húst, és ahogy láttam kínaiakat ezt enni, abból azt a tapasztalatot szűrtem le, hogy nagyobb darabokban be lehet kapni és egyszerűen el kell rágcsálni.

Most az aprókat készítettem el. Tapasztalatom szerint semmi mást nem kell tenni a rákkal, mint bővebb olajban pillanatok alatt megsütni. Az ízesítés kedvéért pedig nagyobb szeletekre vágott gyömbért és újhagymát teszek hozzá. Amíg sült a rák, kevés olajban megpirítottam a gyömbért, majd beletettem a megsült rákot. A tengeri ételekhez ajánlott szójaszószból kell egy kicsi és ha valaki sósabban étkezik, további só is. A szószról a rizsföldi tarisznyarák bejegyzésben mellékeltem egy fotót. A végén mehet bele az újhagyma. Ennyi. Kell ennél egyszerűbb és gyorsabb?

Rizsföldi tarisznyarák

Még gyerekkoromban jártam egyszer az alföldön ismerősöknél. Emlékszem, kinn voltunk a falu határban, ahol hatalmas terület volt elárasztva vízzel. Nem is nagyon tudom, hogy mi volt körülöttünk, csak az a kép és érzés maradt meg bennem, hogy feltürt nadrágban térdig gázoltunk a meleg vízben. Imádtuk, ahogy a nap felmelegítette a vizet és bokáig sülyedtünk a sárban. Elvétve kis halakat is láthattunk, amik villámgyorsan eltűntek a zavaros vízben, ahogy közelítettünk. Egy rizsföldön jártunk.

Az a rák, amit vendégeimnek chipsként felszolgáltam, valószínűleg egy hasonlóan meleg vízzel telített rizsföldről származott, csak éppen néhány ezer kilóméterrel távolabról, Vietnámból. A rákok 3-4 centisek. Én szeretem egyben enni, mert nagyon ropogósra süthető. Kevés dolog van, amit kiszárítva, ropogósra sütve szeretek, ez azok közé tartozik. Akinek ez túl bizarr, nyugodtan leveheti a felső páncélját, és akkor csak a hús marad és a lábak. Ez utóbbit könyörgöm ne vegye le senki, inkább egyen mást, mert hihetetlenül ropogós és épp ez a lényeg ennél az ételnél. Állítólag a rákpáncél kivonattól fogyni is lehet. Tehát ez egy fogyókúrás vacsora volt. (-:




Ami fontos! Alulnézetből a rákok között van amelyiknek a farka hegyesedő, ami a kép szerint is belesimul a kerek kis aljába. Na, ami nem ilyen, hanem telsesen lekerekedett, annak az egész tetejét le kell venni és a feketeséget kimosni a belső részek közöl. No para, nem annyira macerás.



Ez után a rákot hígabb tempuramasszába forgattam, hogy épp csak bevonatot képezzen és bő olajban ízlés szerint kisütöttem. Az én ízlésem szerint jó ropogósra. Azért mondom, mert így is, úgy is jó. Tessék 3-4 darabot olajba dobni és kipirulás után fél percenként kivenni egy-egy darabot. Kóstolás után rögtön tudjuk, hogyan szeretjük.

Ha ezzel megvagyunk, akkor csíkokra vágott gyömbért, újhagymát olajban megpirítunk és hozzáadjuk a rákot. Ráöntünk a sós íz kedvéért világos szójaszószt esetleg halszószt ki, hogy akarja, és friss koriandert, miért ne alapon. Lehet fanyalogni és jogos is lehet a külleme és állaga miatt, de hogy finom az vitathatatlan.


Halak, rákok ízesítéséhez ezt a szójaszószt használom és ajánlom mindenkinek. Azt is elárulom, hogy az amúgy szagos és nem kevésbé ízes száznapos tojást jobb helyeken ezzel locsolják meg és újhagymát szórnak a tetejére. Ettől a kevéstől átlényegül és szuper lesz.

Mogyorószószos rák

Tegnap a kacsanyelv mellé készítettem egy kis rákot is. Lábosba épp csak annyi vizet tettem, ami arra elegendő, hogy úgy 10-12 percig ingább gőzölődjön lefedve, mint bő vízben álljon. A végére úgyis annyi folyadékot enged ki magából, hogy azt már érdemes felhasználni másra: a páncélt vissza tenni a lébe és tovább főzni és akkor finom levest lehet készíteni belőle vagy remekül fel lehet használni rizottó készítésénél is.
Kb. 10 perc leteltével részemről benne hagytam a lábosban, rajta hagyva a fedőt. Egyrészt, hogy tényleg legbelül is átjárja a meleg, másrészt így nem hűl ki. Az ízesítéshez pírítottam egy darab gyömbért, tettem hozzá két evőkanál ropogós mogyoróvajat, 1 evőkanál édes szójaszószt, 1 szál újhagymát félcentis szeletekben és egy evőkanál halszószt. Gyorsan összemelegítettem majd összekevertem a rákkal és tálaltam. Ha nem lettem volna lusta, tettem volna bele friss kurkumát, amitől még jobb íze és színe lett volna a szósznak, de nem tettem.
Sőt, ha még ennyire sem lettem volna lusta, akkor a mogyoróvajat is én készítettem volna frissen. Ugyanis van otthon egy zacskó teljesen friss mogyoróm, ami még tartalmazza az eredeti nedvességét. Készítettem már belőle mogyorószószt, amibe bárányfasirtot mártogattunk. Döbbenetesen jó volt.