A mai leckém, hogy csináljak valami durván fűszereset, olyan igazi férfias ételt, de ne legyen benne hús. Rendben, de mit szeretnél bele, amitől elég testes a dolog és kedvedre való is? - kérdeztem Sárát. Azt mondja, hogy megcsinálhatnál egy csomaggal abból a rizikéből, amit ősszel fagyasztottunk. Kerekedtek a szemeim, mert az a szabály nála, hogy gombát nem eszünk este. De hát értem én, aki alkotta az fel is rúghatja a szabályt. Honnan lehet ismerős ez a hozzáállás?...
A rizike egyébként jó ötlet volt, mert nagyon feszes az állaga, jól veszi fel az ízeket, van saját aromája, de nem nyom el másokat. Biztosan nem marad utána éhes az ember, még akkor sem, ha netán kizárólag zöldségből áll a többi összetevő is. Én is arra gondoltam, hogy jó sok zöldséget adok hozzá.
Szeleteltem a egy csomó sárgarépát, édesköményt, újhagymát, kígyóuborkát, gyömbért és chili
paprikát. Először a gyömbért és a gombaszeleteket dobtam a forró serpenyőbe. Fantasztikus élmény volt újra hallani, ahogy sercegnek a zöldségek a forró olajon, hisz annyira régen zizeghettem utoljára a konyhában. Ez frissítő élmény a hosszas főzögetések, sütögetések időszaka után.
Kivételesen tényleg nem morogtam, hanem szívesen jártam Sáránk kedvébe. Miután kissé megpirult a gomba hozzá dobtam a sok chili-t és meglocsoltam világos szójaszósszal. Pont annyival, hogy épp eléggé sós legyen. Ez ilyenkor nem is kevés. Ha sok szóját használok, akkor kialakul egy érdekes íz. Ilyenkor a csípős íz mellett olyan érzésem van, hogy minimálisan savanykás is - jelen esetben - a gombának. Éppenséggel nem értem, de akkor is így van. Ez pedig nagyon jót tesz az ételnek, mert árnyaltabbá teszi az összhatást. Ezt követően kiöntöttem a gombát a serpenyőből egy tálra, hogy várakozzon a végső összeállításig.
Megpirítottam vagy húsz szem szecsuáni borsot, és jöhetett az édeskömény meg a répa is. Kb. másfél perc után hozzá dobtam az újhagymát és a kígyóuborkát. Ez utóbbiaknak csak annyi kell, hogy épp átmelegedjenek. Ha több hőkezelést kap -mondjuk az uborka- akkor levet enged és lepuhul. Az meg igencsak elrontja az ételt.
Rizs köretre gondoltam hozzá, amit eddigre már meg is főztem. A köretet frissen készült rántottával extráztam. Négy tojást felvertem egy kis szójaszósszal és dashi leves kivonattal. Ez különleges ízt ad neki, de nem dől össze a világ, ha nem tart valaki ilyet otthon. A halszósz is simán megteszi.
Fogtam az összes megsült alapanyagot és összekevertem. Az összhatás kedvéért jó adag aprított bazsalikommal megszórtam, és meglocsoltam édes szójaszósszal. Na nem sokkal, mert nem akartam nagyon édes ízt. Bár, ahogy említettem a gomba savanykás aromájú lett és ehhez nagyon jó ellensúlyt ad az édeskés íz.
Tálaláskor a tetejére szórtam egy kis mogyorót és retek csírát. Sára csak csírát. Komolyan mondom a visszhang olyan volt, mint egy szuper karácsonyi utóajándék. Sára megállás nélkül áradozott, hogy milyen finom és mennyire elégedett. És ezt jó ideig folytatta még a vacsora végeztével is. Annyira sikerült elkápráztatnom, hogy kivételesen kihagyta a minek főztél ilyen finomat és a miattad hízok el végtelenített lemezét.
Mi nagyon odavagyunk a szecsuáni konyha ízvilágáért, amit a mai vacsora is tükrözött. Aki nem kóstolta még együtt a gyömbér-chili-szecsuáni bors ízhármast, annak nehéz szavakba foglalni, hogy milyen élmény ez. Amikor valami csíp és zsibbasztja a szájat egyszerre, de ez a csípősség, nem egyszerűen erős, hanem több íz buja keveréke, ami annál nagyobb élmény minél "ehetetlenebb".
Nem lehet betelni vele. Ez a leggyakrabban ismételt ízkombináció nálunk. Baromi jó.
Rizike, vagy más feszes húsú gomba
sárgarépa
édeskömény
újhagyma
kígyóuborka
gyömbér
chili
szecsuáni bors
édes szójaszósz
rizs,
tojás
dashi leves kivonat
sós mogyoró
bazsalikom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése