Kurkumás leves marhahúsos gombócokkal és citromos szecsuáni zselével

A mai vacsorával megosztottam az itthoni társadalmat.
A szomszédomnak is adtam egy adagot, de még síri csend van felőlük. Ismét olyan levesben főtt ételt akartam készíteni, mint a múltkor.  (http://mukedvelohedonista.blogspot.hu/2012/10/leves-is-meg-nem-is-brutalis-iz-csak.html)  Legalábbis valami hasonlót. Akkor irdatlan aromás és csípős lett, imádtuk.

A szomszédok nem szeretik a túl erőset ezért azt gondoltam ki, hogy egy olyan eddig nem alaklmazott megoldással rukkolok elő, aminek az a lényege, hogy az erős aroma és a csípősség külön érkezik a leveshez.

Csirke alaplevet sóval, borssal, gyömbérrel és friss kurkumával ízesítettem. Tettem hozzá még friss pandan levelet is, mert isteni az illata. Tény, hogy többnyire süteményekbe, esetleg rízsbe használják, mivel íze nincs, viszont szép zöldre változtatja az ételt. Szerintem a leves is hálás volt a finom illatért, azonban annyit nem tettem bele, hogy zöld legyen tőle. A színek kedvéért mini cseresznyeparadicsomokat is tettem a lébe.
Kétszer darált marhahúst sok szójaszósszal, kis sóval, vöröshagymával, gyömbérrel és szezámolajjal összekevertem, kis gombócokat gyúrtam és forró vízben kb. 2-3 perc alatt megfőztem.

Miliméternyi csíkokra vágtam a póréhagymát hosszában. A sárgarépát ha lehet még ennél is vékonyabb kb. 7-8 centis darabokra szeleteltem, cukorborsóval és szójacsírával együtt sós vízben blansíroztam, majd hideg vízbe tettem, hogy ne följenek tovább a saját hőjüktől.

A gombóc főzővizét sem dobtam ki,  megbolondítottam gyömbérrel, csillagánizzsal, kínai fahéjjal, szecsuáni borssal és jó erős chilipasztával. Főztem egy darabig, amíg minden íz kiázott a fűszerekből. A végén belefacsartam egy citrom levét és egy kiskanálnyi agar-agar port kevertem hozzá és összeforraltam. Természetesen a zselatin is jó. Kitettem a hidegre az ablakpárkányra.

Udon tésztát forró vízben felmelegítettem, hogy finom puha legyen. A terv az volt, hogy az amúgy ízetlen leves a szájban keveredik az aromás húsgombóccal.
Ha valaki - ahogy én is - szereti a csípős-savanyú ízt, akkor csak beletesz néhány zselé kockát a levesbe, ami elolvadva megízesíti az ételt.

Be kell vallanom töredelmesen, hogy elszámoltam az agar-agart, így elég kemény lett ahhoz, hogy könnyedén elolvadjon a levesben, bár így is vicces volt. Minden összetevő a saját ízét tartalmazta és a szájban keveredtek az ízek. Az is tetszett, hogy a zselédarabok is rágás közben  adták ki az ízüket, úgyhogy ezen még el kell gondolkodnom, hogy kell-e hogy elolvadjon a levesben.

Szóval a levesem lényege az volt, hogy mindenki ízlése szerint alkossa meg a saját tányérjában. A tálalás úgy történt, hogy a zöldségeket elhelyeztem a tányér szélén. Középre került az udon tészta. A tetejére a húsgombócok. Mellé szedtem a csírákat és a friss póréhagymát.
Volt egy kis pacal saláta még itthon, amit a szomszédommal falatoztunk, amíg főztem. Gondoltam egy szelet ebből nem árthat meg, és a saját levesemet meg is koronáztam vele.  Az alsó tányérra kitettem pár zselé darabot, hogy mindenki tegyen a levesbe ízlése szerint. Én imádtam az ötletemet.
Másoknak talán tetszene ez az egyszerű ízvilág is. Sára nem akart csípőset, ezért nem is tett a levesbe zselét. Pont ez a döntési szabadság volt a lényeg.

Egy fontos megjegyzés és egy panasz.   1: a zöldségeket tálalás előtt újra fel kell melegíteni a levesben. 2: mióta a blogot írom nem ettem meleg ételt, mert a fotózás alatt minden kihül.
Gondolom ezzel blogíró társaim is így vannak(((-:

Hozzávalók:
húsleves alalplé
gyömbér, kurkuma
darált marhahús
szójaszósz
chilipaszta
szezámolaj
vöröshagyma és póréhagyma
répa,
héjas, zsenge zöldborsó
szójacsíra
csillagánizs
kínai fahéj
szecsuáni bors

agar-agar, vagy zselatin

citrom
udon tészta