Kókuszos sütőtök leves rostélyos csíkokkal és fokhagyma chipsszel

Szó, mi szó télen nem könnyű változatosan zöldségfélét enni, ha legalább hellyel-közzel tartani akarom magam a szezonális dolgokhoz. Már pedig úgy néz ki, hogy tartani akarom. Lassan egy éve szinte kizárólag vegyszermentes, kistermelői forrásból származó zöldségeket használunk (kivéve az extra beszerzéseimet, amiket itthon nem termelnek). Ennek egyik következménye, hogy abból igyekszünk ételt készíteni, ami elérhető ilyenkor, másrészt meg ismerve a jó minőségű zöldségek ízét,   a télen kapható ízetlen paradicsomok és társaik nem hoznak lázba. Szóval, marad a répa, cékla, sütőtök és egyéb eltartható gumósok.

Sertésszűz csíkok keserű babbal

A cím riasztó lehet, de a végeredmény tekintetében szerényebben fogalmaznék. Ha még azt is hozzáteszem, hogy eredetileg "büdös babot" akartam írni, méginkább így van ez. Hogy a bab büdös az tény, de azért nem annyira vészes.

Én nagyobb, érettebb babot vettem, de lehet kapni kisebb, zsengébb növényt is, na az tényleg büdös. A bab egészen pontosan a pompás fejesakác termése, ami két változattal rendelkezik a boltokban. Az egyik intenzíven csavarodik és szép nagy kerekded magjai vannak. Ez érett állapotában van. Ilyenkor a magokat egy narancsos színű massza veszi körül, ami nagyon édes. A másik kisebb és gyakorlatilag lapos. Ő a fiatal és intenzívebb szagú. 

Malacpofa korianderes szójacsírával

A nemrégiben vágott disznó egyik legfinomabb részét értelemszerűen lefoglaltam magamnak dolgos munkavégzésem jussaként. Szerencsére Sára mamája zokszó nélkül lemondott róla. (Ő nevelte az állatot) Egy ilyen omlós és szaftos húsrész remek csemege. Elővettem az egyik kedvenc vaslábasomat, mert azt terveztem, hogy a sütőben készítem el. A pofahúsról lefejtettem a felesleges hártyákat, majd forró serpenyőben körbepirítottam mindet.

Sziklahalak thai bazsalikomos chili szószban, udon tésztával

Amikor érkezett a dolgozómba egy nagy adag bouillabaisse leveshez való sziklahal, akkor bizony kicsemegéztem belőle pár tetszetős darabot. Az egyik egy csillagvizsgáló hal volt. Szegénykém csak felfele lát, mivel ott van a szeme a feje tetején. És a szája is felfele van, szóval a fenéken tölti ideje nagy részét. Van a fején két kis pöcök, amivel áramot tud juttatni a másik halba, ha éppen úgy tartja úri kedve. Ezek a nem éppen szép halak amúgy rettentő mélységben élnek, de sok fajtájuk egyike a sekélyebb vizekben tanyázik, ezért juthattam hozzá. A másik hal a kígyóhal. Ez nem egy veszélytelen darab. Láttam a neten pár fotót a tetteiről. Nem ajánlom senkinek a nézegetését. A feje tetején van egy korona szerűen elhelyezkedő három tüskés variáció, amiben méreg van. Állítólag a franciáknál addig tilos a piacra kivinni, míg ezeket le nem vágják. Jelen esetben ez az olaszoktól érkezett teljes harci díszben. Gondolom ott nem érvényes ez a szabály. 

A harmadik egy skorpióhal volt. Ez sem egy veszélytelen fajta a mérges tüskéje miatt, de legalább szép színes az előző kettőhöz képest.

Kutya gyümölcs vs. kutyagumi

A mai vacsora egy frissen beszerzett alapanyag felhasználásával készült.  Kezdődjön  ott a történet, hogy konyhai ténykedésemből elszólított valami  egy kis időre, ezért ott hagytam a tűzhelyen tovább főni az alapanyagot. Visszaérkezvén elöntött a düh, mivel hasmenéses kutyakaki szag fogadott. Ez a három velejéig romlott kiskutya ennyire ellenem van és a kilátásban lévő fenyítés sem elég riasztó ahhoz, hogy rendesen viselkedjenek. Szídom őket káromkodva, hogy a holló vájja ki a szemüket, a devla vigye a pokolba. Neeeem, ennél sokal vulgárisabb voltam. Azonban bárhol is néztem, sehol nem találom a sz..rt. Már térdelek a földön és a konyhapult alatti részeket vizslatom, az ölés igéretével. De sehol a kakkantyú. Mire a tömérdek agymunkám, és katonai felderítői tapasztalatom végre gyümölcsöt termett. Bakker ez a szag lent nem annyira intenzív. Ja, hiszen a tűzhelynél volt az epicentrum. Kutyaszar gyümölcs!!! Mit vettél már megint Petyám?

Még egyszer (az idén) utolszor

Állítólag volt nyár az idén, meg volt ősz is. Föld alatti helyemen mindez csupán hír és nem átélt élmény. Itt a csajok dekoltázsa, átvillanó idomai is évszakfüggetlenek, csizmát is hordanak télen-nyáron, nincs itt semmi változatosság kérem. Ez mindennek az oka, mondom én. Gyűlnek a bejegyzésre váró ételek, amiket Sára egyre szenvtelenebbül fotózgat a kérésemre, minek?! -  hallom majd minden alkalommal - úgy se írod meg. Csak, majd megírom - persze, tényleg nem. Így megy ez hónapok óta.

Ossobuco annato-s rizzsel, rumos főzőbanánnal és saláta jackfruit vinaigrette öntettel

Jó ideje nem írtam semmit, de még csak nem is főztem túl sokat. Olyat legkevésbé, amit mutogatni lenne érdemes. A sors úgy hozta, hogy beálltam a reggeltől estig dolgozó emberek csoportjába, ami mellett nem marad idő ilyen úri hobbikra.
Nem gondolom, hogy sok haszna volt annak, hogy a Konyhafőnök első szériájában végig galoppoltam a döntőig, de annyi bizonyosan, hogy ez rádobott egy lapáttal arra a felkérésre, amit novemberben kaptam. A Hegyvidék központban található Vörös Homár halkereskedés és gasztrobár tett ajánlatot, hogy vegyem át az üzlet vezetését. Nem egy rossz dolog úgy kapni ilyen felkérést, hogy nincs a szakmában előéletem, hacsak az nem, hogy az előző három évben igen sok hónapot töltöttem "igazi" konyhában. Ennek akkor sok értelmét nem láttam, de mára értelmet nyert. Azt kell mondanom, hogy nehezen tudnak megvezetni a szakács kollégák. A felkérés lényege az volt, hogy egyrészt legyek az üzlet "arca", másrészt dobjam fel az étlapot és a napi ajánlatokat. Egyszóval legyen rajta a kéznyomom az ételeken. Ez minden bizonnyal meg is történt. Azt gondolom, hogy sokkal érdekesebb és változatosabb lett a kínálat.

Sült mandarin hal

Huh, de rég írtam. Pedig mennyi minden történt... vagy talán épp ez a hallgatásom oka. Mindegy is. Az elején -mármint a blogírás elején - elterveztem, hogy minden nap írok valamit, és ez egy darabig nagyjából sikerült is. Aztán másfél év múlva elvállaltam egy munkát, ami nem sok szabadidőt hagyott. Majd nemrégiben egy olyat is elvállaltam, ami meg már semmit sem. :-) De legalább zajlik az élet.
A mostaniról lesz mit írnom, mert belevág a gasztro témába, de ennek még nem jött el az ideje. Annyit elárulhatok, hogy hal lesz benne bőven :) Esténként ugyan az elmúlt hetekben is főztem, de semmi érdemlegeset, vagy ahogy Sára szokta mondani "semmi extra".  Legalábbis olyat nem, amit meg szerettem volna mutatni. Se rántott húst, se pörköltet, se hevenyészetten összedobott húsos, vagy tengeri ételeket nem szeretnék a neten közzétenni. Legtöbbször, ha készítettem is valami arra érdemeset vagy nem fotóztam, le, vagy olyan gázul tálaltam, hogy jajjj!