Jótanács férfitársaimnak ropgós nyúllal

Itt az idő, hogy feltegyem az első bejegyzést Sára kedvenceihez. Már csak azért is, mert több ismerősünk is jelezte, hogy érdekli miket szánok oda. Sáránk szokta mondani, miután az utolsó morzsáig mindent lepusztított a tányárrol, hogy "semmi extra". Ez annyit jelent, hogy csak arra ad dícséretet, ami nem csupán tökéletes, de még érdekes is. Ami egyszerűen jó, az semmi extra.

Most egy jótanács: Férfitársaim, akik főztök! Ne kapassátok el házisárkányotokat azzal, hogy mindig, és egyre jobbat  főztök nekik, mert akkor a mércét is egyre feljebb teszik nektek. Többet ésszel , mint lelkesedéssel!
Sára számára a jó csak átlagos. A L'ecsó című rajzfilmből vett idézettel szokott élni, Anton Ego után szabadon: "Nyűgözzön le!"

Következzen a nyűgözés: a nyulat nem különösebben szereti, ezért nagyon kedvelhette ezt a fogást, mivel azt kérte tegyem fel a Sára  kedvencei közé.

A nyulat sóval, borssal és pár csepp vízzel puhára sütöttem. Alufóliával letakarva kell sütni. Legalkalmasabb erre egy kellemes hétvégi nap, amikor a sütőbe rakott nyulat egy órára is magára hagyhatjuk és amíg sül, a kertben pihengethetünk egy kellemesen hűs rozé fröccs társaságában. 

Arra viszont ügyelni kell, hogy ne omoljon le a csontokról, mert akkor nem lesz jó a végeredmény, ugyanis ezután bő olajban ropogósra kell sütni. Extra ropogósra.

Volt otthon egy csomó teljesen édes chili paprikám (chilly chili) vagy 50 darab. Ezeket egészben hagytam és hasonló méretre vágtam a húsos zöldpaprikát (vagy kicsit csípős paprikát erek nélkül, egy kicsi csípősség kedvéért)  és sárgarépát,  a vöröshagymát pedig apróra kockáztam. Zutty, bele a tűzforró serpenyöbe és gyors pirítás. Nem szabad összeesnie! A nagy hő azért kell, mert így pillanatok alatt magpirul, de nem párolódik a saját levében. Sóval és őrölt rómaiköménnyel fűszereztem, a legvégén tettem még hozzá sötét szójaszószt. Nem sokat, mert attól elveszíti a szép színét és nem tesz jót az aromák egyensúlyának sem. 

Nem maradt más hátra, mint a tálalás. A nyúlcombokra halmoztam a rengeteg ropogós paprikát úgy, hogy ki sem látszott alóla. 

Miért tetszett ez Sárának? A rengeteg friss, édes chili aromája a római köménnyel és az enyhén csípős utóízzel, miközben minden egyes falat roppanós... Nos, ez nála túlmutat a semmi extrán. :-)

Nem utolsó sorban nekem is tetszett ez az étel, már csak azért is mert lehetett csúnyán enni (kézzel), megragadva a csontos nyúlcombokat.

Férfiak, ne higgyétek egyetlen szavamat sem ott fentebb! Küzdjetek, mert egy elégedett mosolyért, vagy dícséretért megéri. Legalábbis remélem...

Variációk levelekre

Egy érdekességet szántam a mai napra, legalábbis nekem ilyen élmény volt az "édes levél"-lel történő első találkozásom anno.

Valójában nem ez a megfelelő elnevézés, de magyarul nem találtam meg a nevét és angolról lefordítva édes levél lenne, vagy csillag egres, vagy trópusi spárga. Itthon az édes levél elnevezéssel a steviát illetik.  Magyarul annyi információt olvastam, hogy Ázsia déli és délkeleti részén terjedt el az indiai eredetű növény és a kutyatejfélék családjába tartozik. Ha valaki többet tud erről a növényről, akkor írja meg, hogy, okosodjunk! Ehetők a levelei, szárának felső 15 centije és a termése. (Ez utóbbit még nem volt szerencsém kóstolni.)
Jöjjön pár elnevezés: Sauropus androgynus, ma ni chai-kínai, sweet leaf bush, star gooseberry, tropical asparagus-angolul, rau nyot-vietnámi, ruridama no ki-japán, phak wan-thai, cekor manis- maláj, hvaan baanz-laoszi asin-asin- indonéz, binahian.filippínó, kutchumku-indiai, aggedik-azerbajdzsáni, katok-afganisztáni. Azt is olvastam, hogy Indonéziában főzetet készítenek a szoptató anyukáknak, hogy bővebb legyen a tejtermelésük.

Leveleit frissen is el lehet fogyasztani salátákba téve. Az általam oly kedvelt vietnámi konyha előszeretettel ízesíti vele a tarisznyarák hússal, darált sertéshússal, vagy szárított rákkal készült leveseket.

A leves mellett kipróbáltam egy sült változatot is, és megmondom őszintén, hogy nem tudnék dönteni, melyikben finomabb. Legyen mindkettő!

Előszőr a levesről pár szót. Az általam készített egy igazán könnyű, már-már minimalista leves volt. Ilyeneket ritkán készítek, de néha jól esik egy egyszerű, tiszta íz.

Alaplébe tettem a leveleket és pár percig főztem. Mivel mind a szép zöld színüket, mind a feszes állagukat megtartják, nem érdemes küzdeni a puhára főzéssel. (Elsőre talán furcsa érzés rágcsálni a kissé rágós leveleket, de egészében jól megfér a többi alkotóelemmel.)
Hozzátettem vékonyra szeletelt sárgarépát, és szójacsírát, némi halszószt. 1 perc rottyanás és kész. Nem kell a zöldségeket megfőzni.

Időnként kapok otthon vádakat, hogy semmi extra, amit főztem. Ekkor rákérdezek óvatosan: hogy nem ízlett? De nagyon finom volt, hangzik a válasz, csak nem volt különleges. Akik fogyasztják a főztömet, mindig különleges ízeket várnak tőlem, és meg is kapják. Egyszer letesztelem, ha az összes fűszremet, szószomam, krémeket, sókat, stb kiteszem az étkezőasztalra, vajon ráfér-e...
Én ezek ellenére időről-időre próbálkozom egyszerű ízekkel. Az egyszerűség nálam annyit jelent, hogy nincs az ételben semmilyen dominancia, az alapanyagok adják az ízeket, különösebb fűszerezés nélkül. Egy hete főztem kilenc különböző távolkeleti ételt egy vendégségben, és pályfutásomban előszőr ketten is egy ilyen "egyszerű" változatot ítéltek a legjobbnak.
Megtörtént az áttörés? Heuréka!

A sült verziót egy vietnámi hölgy ajánlotta. Elkészítésénél serpenyőbe tettem az olajat és az apróra vágott gyömbért, és fél perc pirítás után kevés vízzel felöntöttem, és beletettem az összeaprított leveleket. Szerintem a vietnámiak egészben hagyják. Azért döntöttem így, mert a levelek csomókba tapadva nem annyira gusztusosak és nem is rágósak. Ebben addig főzögettem, amíg lepirítottam. Fontos, hogy ne égjen meg, de víz se nagyon maradjon az alján. Ezután bele a darált sertéshúst és mehet a pirítás tovább. (Szerintem ehhez nem illik a csirke) Amikor kifehéredik lehet hozzátenni a cikkekre vágott paradicsomot, halszószt, és lehelletnyi cukrot. A cukorral óvatosan kell bánni, csak annyi kerüljön bele, amennyitől nem érezzük édesnek. Csak derengjen belőle valami. 

Az egészet addig pirítom, amíg a paradicsom kiengedi a levét. Végül egy kis szójacsira (ezt nem mondta a vietnámi hölgy) további max. 1 perc főzés, és tálalás főtt rízzsel. Ezek az ételek szerintem nem szépek, de finomak. 

V V, azaz "vietnámi" vacsi

Nem  győzöm hangoztatni, hogy nehezen követem a szabályokat a főzésben, bár mentségemre szolgál, hogy igyekszem figyelembe venni az adott ország hagyományait. Ezért - ha lehet - nem keverem az alapanyagokat öncélúan. De ez sem igaz minden esetre :-) viszont ezekben az esetekben nem is törekszem az étel származásának beazonosítására. Ilyenkor alkotok és kész. 

Trinidad parfume

Erről azt tudomt írni, hogy hihetetlenül finom az aromája. Olyan, mint a habanero csak alig csíp. A neve utal arra, hogy honnan is származik. Meg kell kóstolni, mert itt a beszéd nem sokat számít.

Chocolate cherry

Avagy csokoládé cseresznyepaprika. Kereken ez a két szem érett be. Igazán impozáns. Tényleg a csokira emlékeztet a színe. Az irigykedőknek üzenem, hogy nincs különleges íze. De sebaj.

Hiperfúziós báránycomb

Nagy divat manapság a fúziós konyha. Nekem ma elgurult a gyógyszerem, mert ilyen fúzió csak a hipergalaktikus űrben létezhetne. Innen az elnevezés. De.....

Képtelen voltam döntést hozni, hogyan készítsem el a bárányt. Felemerült az arab, az indiai és a találjunk ki valami újat verzió is. Ennek örömére a nincsenek szabályok elvét is képes voltam felborítani.

Következzen a felsorolás: ánizs, kardamom, hagymamag, feketekömény, fahéj, szegfűszeg, kurkuma, görögszéna, szegfűbors, babérlevél, bors. Hát ezekkel fűszereztem a vacsit.

Előszőr pírítottam vöröshagymát, amit a vaslábos aljába tettem, erre tettem a befűszerezett húst és négy paradicsomot feldarabolva. A paradicsom egy részét a hús tetejére raktam. Mindezt azért, hogy a fűszer meg ne égjen, amikor első lépésként 220 fokon lefedve 30 percre sütőbe tettem a húst. Az a tapasztalatom, hogy jobb eredményt érek el, ha előszőr magasabb hőmérsékleten kezdem a sütést. Az idő leteltével 180 fokra állítottam a sütőt és időnként forgattam a húst a szószban, hogy jól átjárják az ízek. A sütést addig folytattam, amíg a hús le nem vált a csontról.

Köretnek árpagyöngyöt főztem némi gyömbér, sáfrány, mexikói koriander és kókusztej kíséretében. Erről a korianderről annyit, hogy főzés közben nem veszíti el az ízét a nálunk ismertebb változathoz képest.( A fotóját mellékelem.) És hogy ellensúlyozzam a hús fűszerezettségét tettem egy maréknyi aranymazsolát is hozzá.

Ki tudja melyik nemzetnek hódoltam ma, de szerintem egyikre sem hoztam szégyent. A kevesebb néha több, de úgy látszik a több néha jobb - mondás sem bukott meg.

Sárgaparadicsom leves

Közkívánatra. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ketten akartuk ezt a levest kipróbálni egyazon időpontban. Ennek kapcsán nem öltött testet, a "te mit szeretnél vacsorára?" kérdése. Van otthon minden nap friss sárga körteparadicsom. Több is mint kellene. Úgy döntöttünk, hogy hideg paradicsomleves lesz belőle. Hál istennek van otthon egy szuper gyümölcs és zöldségprésünk, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Ez a szerkezet a centrifugához képest zseniálisan dolgozik. Bármit is préselünk vele szinte porszáraz amit feleslegként kidob a gép.  A másik előnye, hogy roppant alacsony fordulaton mozog, ezért a kipréselt lé hosszabb idő után sem válik szét sűrű és híg részre, hanem homogén marad, illetve nem habosodik fel.

Szóval préselés után mindössze le kellett hűteni a paradicsomlevet, amibe előtte pár levél friss bazsalikomlevelet tépkedtem. Tálalás előtt némi só. bors került bele, illetve a tetejére került egy kis finom, enyhe aromájú olasz olívaolaj, amit Giuseppe haveromtól kaptam.

Ami a fotón pirosan díszeleg az egy csuda finom chili fajta, amit biquinho-nak hívnak. Ez egy brazil fajta, ami édes chili és rendkívül ízletes. Vannak még hasonló fajták otthon, amikben azt szeretem, hogy ha magában fogyasztja az ember, akkor hosszú időn keresztül érezni a finom útóízét. Ez a leves nagyon jól illett a meleg nyári estéhez.

Ez jól esett...

Ez a kávé régebben készült, de amikor feltöltöttem a facebook-ra a szomszédom felhívott, hogy mikor hazaér szeretne ő is a jóból részesülni. És így is lett. Azóta kapott repetát is.